#Szünet

Sajnálom, sajnálom. Ahogy az a címből is kiderült, szüneteltetem a blogot.
Tudom, hogy senki sem szereti, ha egy blog amit olvas szünetel - köztük én sem - de inkább értesítelek titeket, minthogy csak úgy simán eltűnjek. Igaz, hogy mostanában, sőt mondhatnám úgyis, hogy a suliidőben nem voltam túl aktív, de igyekszem, legalábbis fejben. Fejben már véget ért a történet, többször is, többféleképpen, ez mindig változik, miután felrakok egy részt, viszont elektronikusan még ugyanott tart. Valahogy nincs erőm - ez így hülyén hangzik -, nem is tudom, nehéz átadni valamit, ami fejben már többször is véget ért. És mikor elkezdem írni a részt, mindig jönnek az új ötletek - jobb esetben -, amik lavina szerűen helyeznek elém egy más történetet. Ekkor általában elveszek a gondolataimban, majd egyet kiválasztva viszem tovább a sztorit. Aztán rájövök, hogy ezt nem is így akartam, még ezt is bele akartam írni stb.
Ezt a 2 hetes - jó esetben - rész gyakoriságot sem szeretem, de egyszerűen nincs időm, vagy kedvem. Úgy gondolom, hogy egy tényleg igényes részhez idő kell, és össze semmiféleképpen sem szeretném csapni.
A másik, ami úgy hátráltat, ha mondhatom így, hogy nem érzem azt, hogy valaki olvasná a blogot. Jó nyilván, ez így hülye megfogalmazás volt, mert biztos vagytok páran, akik olvassák (köszönöm innen is, akik írtak valaha egy kommentet, mert nagyon jól esett :) ), de nem érzem, hogy lenne értelme folytatni. Nem olyan régóta ugyan, de elgondolkoztam rajta, hogy bezárom a blogot. Egy befejezést adva, természetesen. Mert utálom, ha valaki csak úgy befejezi a blogját. De megértem, meg ha megértem, hanem ez van. Úgyhogy a szünet után még átgondolom, hogy pár fejezet és adok egy happy befejezést a blognak - vagy sem!, ha gonosz vagyok, akkor ez nem happy end-del fog végződni. Habár kinek, mi a boldog befejezés. Avagy leírom mindazt a sok-sok fejezetet, amit terveztem. Kecsegtető, valljuk be :D Habár bárhogy is nézem, nem hiszem, hogy sokáig húznám a blogot, habár annyi, de tényleg annyi ötletem van. Lehet hangfelvétel formájában kellene közölnöm. Gyorsan elhadarva, csak a legfontosabbakat és bumm, vége is lenne.
Sikerült, természetesen, teljesen eltérnem a tárgytól. Szóval a szünet...tartani fog június 13.-ig biztos. Az elkövetkezendő 2 hétben ugyanis dolgozatok millióit szeretnék még megíratni - és gyanítom, hogy fogják is - velünk. A bepánikolt tanárok, akik még gyorsan egy 'kellemes' dolgozattal akarják lezárni az évet. Egyszerűen nagyszerű. Aztán nekem vizsgáznom is kell, és a KRESZ tanfolyam is pont ebben a 3 hétben fog lezajlani, ami aztán teljesen ki fogja szívni az erőmet. 13.-a után már valószínűnek tartom a visszatérésemet, viszont július elején nyaralás miatt megint nem leszek. Szóval kalandos kis történet lesz, pár szünettel megfűszerezve. Aztán remélem, hogy normálisan sikerül minden úgy, ahogy elterveztem. Habár most nagyon úgy érzem, hogy nem fog, de azért reménykedni szabad.
Szóval, összefoglalva. A blog szünetel június 13.-ig. Még egyszer sajnálom,  tényleg, de jobb ez így, most. Aztán lehet ezután elkap a blogolás, és felrakok egy részt. Mert sose lehet tudni :) És ha valakit még érdekel a Kérdezz! játék, az kérdezzen! Azt is kicsúsztatom június 13.-ig.
Azt hiszem ennyi lenne. Mindenkinek kitartást az utolsó hetekre! :) Legyetek jók! Fagyizzatok sokat, és ne törődjetek a bikiniszezonnal! ;D
A következő fejezetet egyébként elkezdtem, szerintem múlt héten :D Ezt így a végére, gondoltam elmondom. 2 oldal és egy kicsi már kész a harminchetedik fejezetből. Egy kis részlet pedig itt - KATT - olvasható. Csakhogy mégis ne úgy menjek el szünetre, hogy már eleve nem volt rész 2 héte, szóval akár már akkor is írhattam volna, hogy szünetel a blog, ami igaz is...
Addig is hallgassátok ezt a fantasztikus számot ;) https://www.youtube.com/watch?v=2vjPBrBU-TM
D. xx