Hatodik fejezet.

A lelátóra felérve (azt hittem sosem mászom meg) valóban visszajött a térerő, ezt a telefon rezgéséből vettem észre, ami jelezte, hogy üzenetem érkezett. A zsebemből kivéve láttam meg, hogy Aaron üzeneteit és elmulasztott hívásait. Nem gondoltam volna, hogy azok után, amit tett, még van képe üzeneteket írni, tele „szeretlek”-ekkeel, „hiányzol”-okkal, „miért nem hívtál?”, „hol vagy?” kérdésekkel.
- Valami baj van, Sam? – állt meg előttem Zack aggódó tekintettel.
- Semmi, mindössze visszajött a térerő. – lobogtattam meg előtte a telefonomat.
Brad meghallva a beszélgetésünket, odajött hozzám majd megfogva a telefonomat maga felé fordította és elkezdte olvasni az üzeneteimet.
- Hányszor hívott? – kérdezte miután gondolom végzett.
- Nem tudom, párszor. – mondtam és a válaszra kattintva kezdtem el Aaron-nak visszaírni. Volna, ha Brad nem kapja ki a telefont a kezemből.
- Add vissza! – szóltam rá.
- Nem! Ne írj neki vissza, mert az csak egy jel lesz, hogy még érdekel téged. Ne foglalkozz vele, majd én válaszolok neki. – azzal elővette a sajátját, hogy Aaron-nek írhasson.
- Brad, majd én eldöntöm, hogy akarok-e neki válaszolni, vagy sem. Szerintem már elég nagy vagyok ahhoz, hogy visszabírjak neki írni. Egyedül. – mondtam majd rájöttem, hogy nem kis társaság volt a szemtanúja ennek az eszmecserének. Anya nem szólt semmit, csak egy gyilkos pillantást küldött felénk, majd Elizabeth felé fordulva beszélgetést indított.
- Miről van szó? – kérdezte kíváncsian Todd. Eddig észre se vettem igazán, de most jobban megnézve ő se egy csúnya gyerek. Sőt kifejezetten helyes a kék szemeivel.
- Sam volt pasijáról, aki jól átbaszta többször és ezután Sam mindig dalolva sétált vissza hozzá. – vázolta fel Brad tömören, röviden a helyzetet.
- Ezt jól összefoglaltad Brad, gratulálok. – néztem a bátyámra lenézően, majd lefelé indulva megállapodott a szemem Zack-en, aki eddig egy szót sem szólva hallgatott. Szemei szikrát szórtak, karján az inak kidagadtak az ökölbeszorított keze miatt. Fejemet megrázva végül gyorsabban lemenve a lépcsőn vágtam át a kocsihoz vezető úton, ahol ott egy padot találva leültem.
Nem hiszem el, hogy Brad állandóan ezt csinálja. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért nem tud békén hagyni. Tény, hogy Aaron megcsalt és nem a családom szíve csücske, de megváltozott, vagyis azt hittem, hogy megváltozott egészen addig, amíg ki nem derült, hogy lefeküdt újra valami ribanccal. Amihez most már csak gratulálni tudok neki. Már jó ideje nem beszéltem vele, viszont amikor megtudta, hogy elmegyünk „nyaralni” akkor elkezdett üzenetekkel bombázni, hogy beszéljük meg a dolgokat. Miután Brad ezt megtudta, hogy Aaron többszöri figyelmeztetése után sem hagy békén fejébe vette, hogy megvéd engem tőle. Ez persze egy kedves gesztus volt…az elején, de most már állandóan beleavatkozik a dolgaimba, miközben én is el tudom intézni, és szerintem ő is tudja, hogyha bármi bajom lenne, ő lenne az első, akinek elmondanám.
- Igazat mondott az előbb Brad? – kérdezte a hátam mögül Zack.
- Ezzel neked nem kell foglalkoznod. – mondtam felé fordulva.
- Igaza volt, Sam? – kérdezte újra meg sem hallva, amit mondtam neki.
- És ha igen akkor mi van? Nem mindegy neked? – álltam fel, hogy körülbelül egy szinten legyünk, bár a magasság különbség így is látható volt. – Foglalkozz a magad dolgával! Egyébként is, ki is vagy te valójában? Jössz nekem ezzel, hogy mi igaz, mi nem, közben én rólad csak annyit tudom, hogy Zack vagy Londonból.
- Nem gondoltam volna, hogy többet akarsz tudni rólam. – felelte már kevésbé idegesen. – De ha szeretnél, kérdezz nyugodtan, én válaszolok. – mosolygott, majd közelebb lépett.
- Miért vagytok itt, a semmi közepén? – kérdeztem meg sem gondolva, hogy most azt fogja hinni, hogy érdekel. Pedig nem…vagyis neki nem fogom bevallani.
- Szóval információéhes vagy? Ki gondolta volna. – nevetett fel. – Ha válaszolok neked is válaszolnod kell egy kérdésemre. – mondta majd a kezét nyújtotta.
- Mit csináljak vele? – mutattam a kezére.
- Kössünk egyességet. – mondta szórakozottan, örülök, hogy ilyen jól érzi magát. Unottan nyújtottam felé a kezem, amit kicsit tovább fogott a kelleténél, és én akarva-akaratlanul is elpirultam. Amit ő is észrevehetett, mert kedvesen rám mosolyogott. A végén még elbízza magát.
- Kérdésedre a válaszom, a családom szeret utazni és ezt a helyet kifejezetten szeretik, ugyanis anyu itt nőtt fel. – mosolygott aranyosan, majd várakozó arccal nézett rám, gondolom, hogy most én jövök.
- Halljátok; - lépett mellénk Todd és Brad – nem csinálunk valamit este? – kérdezte Todd.
- Csapjunk egy fergeteges bulit! – adott pacsit Brad Toddnak.
- És mégis hol? A semmi közepén? – kérdeztem hitetlenül Brad-et.
- Hidd el, sok hely van itt, amit még nem láttál. – kacsintott rám Todd. Furcsán nézhettem rá ugyanis felröhögött. Ezután mindenki megérkezett, és mehettünk haza, vagy ahova akarunk. Legalábbis nagyon remélem.
Zack közel hajolt hozzám, és a fülembe súgta;
- Még nem végeztünk, Sam. – majd összeröhögött Brad-ékkel. Talán még annál is jobban zavarba jöttem, mint az előbb, pedig nem vagyok egy elpirulós lány.


Köszönöm a blog második díját bijjus *_* - nak:) Ha tetszett pipálj, komizz vagy iratkozz fel:)!