Minden kedves olvasómnak kellemes ünnepeket kívánok! :)
(és sok-sok pihenést)
Egy kis helyzetjelentés céllal is érkeztem, ugyanis tudom, hogy nagyon régen nem volt rész, amit rettentően sajnálok. A szünetben biztos lesz - szerintem két ünnep között, aztán a többi még kiderül.
Mostanában nem igazán érzem a történet 'magaslatán' magam, de már elkezdtem a következő részt. Úgyhogy gondoltam megosztok veletek egy részletet, habár nem tudom hányan fogtok rákattintani a bejegyzésre.
Mostanában nem igazán érzem a történet 'magaslatán' magam, de már elkezdtem a következő részt. Úgyhogy gondoltam megosztok veletek egy részletet, habár nem tudom hányan fogtok rákattintani a bejegyzésre.
Huszonhetedik fejezet. - részlet
- Baj van? – kérdezte Zack a fülembe súgva.
- Nem, nincs. Vagyis gondolom, hogy nincs. – mutattam a telefonomra, mire beljebb húzta a székét. Hálásan rámosolyogtam, majd a visszahívásra kattintottam.
- Szia, Sam. Ráérsz egy kicsit?
- Az attól függ. – néztem körbe, majd leültem az egyik székre a konyhában.
- A sulis projectről lenne szó. – nyögte ki mire elég furán nézhettem magam elé.
- Miről? – nevettem.
- Tudod, a természettudományi versenyre a project. Nem rémlik?
- Ööö… én nem hinném, hogy jelentkeztem ilyenre. – ráncoltam a homlokom. Persze, én és a természettudományok.
- Számomra is furcsa volt, viszont el kellene kezdenünk, mert 2 nap múlva be kell adnunk.
- Szerintem te összekeversz valakivel. – gondolkoztam erősebben, de nem rémlett, hogy ilyen tettre folyamodtam volna.
- Teljesen mindegy. Most csak azért hívtalak, hogy nálad, vagy nálunk csináljuk?
- De én nem jelentkeztem ilyenre, Conny. – ráztam meg a fejem.
- Te most vagy Zack-éknél, ugye? Ne haragudj, azt hittem, ráérsz. De akkor majd felhívlak holnap. – hadarta, majd lerakta a telefont.
Hajamba beletúrva néztem a telefonom kijelzőjét. Mondhatnám, hogy érdekes volt ez a beszélgetés, de inkább kínosnak nevezném. Mostanában Conny nagyon furcsán viselkedik velem. Nem érzem a társaságában teljesen felhőtlenül magam, és tudom, hogy Ő sem az enyémben.
Telefonomat feloldva a gyorshívásra kattintottam.
- Mi a fene baja van Conny-nak velem? – tettem fel egyből a kérdésemet.
- Neked is szia, Sam. – ásított Ben.
- Felhívott valami verseny meg projectkészítés miatt. Aztán meg csak úgy rám csapta a telefont. – mondtam a bejárati ajtó felé sétálva. Kabátomat magamra kaptam, majd leültem a lépcsőre.
- Nincs semmi baja veled. Csak meg van egy kicsit zavarodva. – sóhajtott. – Tudod, hogy nehéz neki a szülei miatt is, és Hannah-val való szakítás is megviselte.
- De akkor is furcsa mostanában.
- Nem a partyn kellene lenned? – hangsúlyozta a party szót, elterelve ezzel gondolataimat.
- Ott vagyok.
- Fejben viszont nem. – mondta, mire felnevettem.
- Oké, oké. Már le is raklak.
- Érezd jól magad.
- Szia. – köszöntem, majd lábamat átölelve ültem még kint pár percet.
Már éppen indulni akartam, mikor kinyílt az ajtó. (...)
Van ilyen egyszer fent egyszer lent de remélem folytatód mert szerintem nagyon jó ez a blog meg nagyon jól is írsz és fel a fejjel ami nem öl meg az megerősít és gyorsan a kövit!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésDe aranyos vagy, köszönöm szépen!:)
TörlésNagyon szeretném ma megírni és holnap felrakni a részt :)