Ötvenedik fejezet?

Aloha, babócák!

Először is kezdeném ott, hogy B.Ú.É.K! 2015... durva :D Remélem mindegyikőtöknek jól teltek az ünnepek, a szünet, ettetek sokat, pihentetek, Reszkessetek, betörők! - et néztetek. :)
Másodszor, ahogy leírtam chat-ben és az egyik kommentben is, szervizben van a gépem, és ezért nem volt rész, eddig. Sajnálom, nagyon, de hirtelen kellett visszaküldenem, és nem volt időm semmire sem. Úgyhogy tényleg sajnálom :( Igazából nem mondok semmi olyat, amiből félrevezetnélek titeket, így továbbra sem tudom, hogy mikor lesz végre igazi rész.
Most gondolkoztam, és végül úgy döntöttem, hogy kiposztolom ezt a részletet, habár közel sem biztos, hogy így fogom folytatni. Szóval arra gondoltam, hogy döntsetek ti! Mivel ez lenne majd az ötvenedik fejezet, és méltó ötvenedik fejezetet szeretnék írni, ezért úgy gondoltam, hogy ha van kedvetek, küldjétek el nekem a Ti fejetekben megszületett folytatást! Az email címem: everybodycaresbutnobodyknows@hotmail.com . Igen, tudom, rettentő kreatív :D
Minden email-re reagálni fogok, és a legjobbakat - szóval mindet, mert mindenki ügyes! - jutalmazni is fogom! :)

Itt egy eléggé alternatív változat:

- Csak egy szót mondj! - kiabált kicsit indulatosan Thea.
- Neked mégis mi a fene bajod van? - hátráltam meg tőle. - Mondtam, hogy nem történt semmi, ne aggódj, nem lesz köztünk semmi se, soha többet. – bizonygattam, amit nem tudom, miért teszek, már több mint egy órája.
- Csak tudom, milyen vagy, és Őt is tudom, milyen. És annyira biztos vagyok, hogy megbocsátasz neki, minthogy itt állok. – mutatott egyenesen a padlóra. De örülnék, ha nem a szobámban kiabálna úgy, hogy a családom többi része is itthon van.
- Majd akkor most meg fogsz lepődni. – kacsintottam rá, majd mindketten hirtelen a telefonom csipogására figyeltünk fel.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hátha így őt sem érdekli annyira. De tervem nem jött össze, mert hirtelen mindketten a telefonom felé vetődtünk.
-Thea! Add vissza! – próbáltam kivenni kezéből.
- Csak leellenőrzöm, hogy elolvashatod-e. – kezdte el nyomkodni.
- Az én telefonom! – szóltam rá, majd ráültem, mire ő hangosan olvasni kezdte.
- „Nyolcra legyél kész. Nem kell kiöltöznöd. xx”. Oh, valami rajongód? – kerekedett el a szeme gonoszan.
- Nem tudom, ki az. – kaptam ki végre a mobilomat a kezéből. Ismeretlen szám.
- Egy embert ismerek, aki ilyen gagyi x-eket rak az üzenete végére, és tudd meg, hogy nem foglak elengedni vele! – fenyegetett ujjaival hadonászva.
Valami viszont azt súgta, hogy ez nem azaz ember lesz, akire Thea gondol…