A pici csúszás az tényleg pici. Még egyszer sajnálom, hogy nem volt rész ilyen sokáig. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy minél hamarabb hozzam a következőt.
Remélem tetszik, ha pedig igen, akkor kommenteljetek, pipáljatok, meg minden ilyesmi. Csak egy pici visszajelzés, ami ösztökél arra, hogy tényleg siessek, mert van miért.:)
Nem is pofázok többet, tudjátok, jó olvasást. xx
- Hiányozni fogsz. – bújtam Zack nyakába, miközben próbáltam kizárni a körülöttünk lévő zajokat.- Csak egy hét. – puszilta meg homlokom, majd órájára nézett. – Vigyázz magadra, rendben? – nézett mélyen a szemembe.
- Akkor halasszam el az autólopásos projektemet? – fintorogtam, mire felnevetett.
- Határozottan.
- Megpróbálok nem bajba keveredni. Bár nem ígérhetek semmit sem. – húztam az agyát.
- Csak maradj egyben. – bólogatott komolyan.
- Az menni fog. – öleltem át nyakát, majd utoljára megcsókoltam.
- Mennem kell, baby. – húzódott el, majd visszahajolt, hogy fülembe suttogjon. – Szeretlek. – puszilta meg arcomat, mire jóleső érzés futott végig rajtam.
- Én is. – simogattam meg arcát, és néztem, ahogy egyre távolodó alakját elnyeli a tömeg.
Végül elvállalta a fotózást New York-ban. Örülök, hogy követi az álmait, és remélem sikerülni fog neki. De elég rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban, amit nem tudok háttérbe szorítani.
*
- Ezt tuti nem veszem fel. – néztem arra a ruhára, amit Heather hozott.
- Miért?
- Láttad ennek a hátát? Nem eladni fogom magam. – háborogtam a pofátlanul kivágott ruhát nézve. Mégis hogy gondolta, hogy majd én ezt felveszem.
- Legalább próbáld fel. – kérlelt a fürdőszobába tolva.
Végül megtettem minden tőlem telhetőt. Felvettem, habár ennyi erőből egy melltartóba és bugyiba is mehetnék, körülbelül annyit takart ez a valami.
- Na? – kiabált be, mire kinyitottam az ajtót. – Ez baromi jól áll, nem értem mit izélsz.
- Hogy mit izélek? Nézd már meg hátul. – fordultam meg és mutattam meg a nagy… semmit. Ugyanis a hátamat semmi se takarta.
- Szerintem jól néz ki. – állapította meg.
- Akkor cseréljünk. – mutattam az ő szolidan elegáns ruhájára.
- Igazából Ben idegrohamot kapna, ha meglátna ilyenben. – húzta oldalra a száját, és ezzel meg is nyertem a versenyt.
- Akkor miért akarod ezt rám aggatni?
- Mert neked jobban áll. – állt meg elgondolkozni.
- Jó érv. – püfögtem, mire megcsapott egy párnával.
- Kisminkellek inkább, ülj le! – tolt a tükröm elé, majd a székbe nyomott, meg se engedve, hogy ellenkezzek.
- Ki van zárva, hogy te sminkelj ki! – szorítottam össze a szemeimet, megakadályozva, hogy bármiféle krémet is felvigyen rájuk.
- Miért? – biggyesztette le a száját.
- Emlékszel, hogy legutóbb mi volt? – próbáltam felidézni, a nem rég történteket, amikor is felajánlotta segítségét.
- Persze, hogy emlékszel. Vadítóan festettél. – kacsintott. – Csukd már be normálisan a szemed.
- Vadítóan? – hurrogtam. Egyáltalán nem egyezik az ízlésünk Thea-vel. Ő vadabb, míg én inkább szolidabb. De ő mindenképpen szeretne engem is olyan ruhákba öltöztetni, mint amikbe ő jár, mert szerinte azok kihangsúlyoznak.
- Tudod mit? Felveszem a ruhát, de saját magam sminkelek. – ajánlottam fel egy egyességet.
- Ehhez a ruhához nem illik a te kis natúr sminked. – tette csípőre a kezét.
- Dehogyisnem! Tökéletesen megy hozzá. – bólogattam, majd kiszálltam a székből.
- Akkor rontsd el vele az összhatást. – rántotta meg a vállát, majd a helyemre ült.
- El is rontom. – nyújtottam rá a nyelvemet, majd otthagyva a fürdőbe mentem.
Szerintem jól fog kinézni a számára natúr smink, az ő hófehér ruhájával.
- Remélem azért a piros-rúzs-ötletemet elfogadod. - kiabált miközben visszamentem a szobába.
- Azt el. – bólogattam, mire hozzám vágta a tűzszínű csodát.
- Nagyon remélem, hogy jó éjszakának nézünk elébe. – kente fel a szempillaspirált, majd egy utolsó tükörbe pillantós momentum után rám nézett. – Ugye nem fogsz balhézni? – kérdezte komolyan.
- Miért?
- Ott lesz Melanie is. – mondta, majd táskáinkat felkapva lefelé indult. Ki gondolta volna, hogy ő is ott lesz?
- Tényleg? – tetettem meglepődést, habár biztos voltam benne, hogy meghívta Conny.
- Ja. Ez a hülye Conrad nem bírt magával, ugyanis most őt akarja becserkészni. – fintorgott. – Oliva bogyó után nagy váltás azért, valljuk be. – utalt a volt barátnőjére, mire játékosan meglöktem.
- Ez csúnya volt. – nevettem.
- De igaz. – vonta meg a vállát.
Oliva bogyó, aki egyébként Olivia, és rettentő kedves lány. De az utóbbi időben kicsit megváltozott. Minden közös beszélgetésből valahogy Allah-hoz jutunk, ugyanis a muszlim vallásra tért át valamiért. Az egész egy indonéziai nyaralás után történt, ahova egyébként Conny-val ment. Visszatérésük után elhatározta, hogy ő egy muszlim nő lesz, és ezután nem lehetett vele beszélgetni bizonyos témákról, teljesen agyára ment a dolog. Végül már ijesztővé vált. Tényleg. Nem ítélem el a vallásos embereket, de ez akkor is sok.
Conny-nak is sokk volt az egész, így szakítottak, de nem rég újra összejöttek, viszont most megint szétmentek. A fiú ugyanis nem akart Mekkába zarándokolni, habár nem értettem mi baja vele.
*
- Ez micsoda? – próbáltam túl kiabálni a kétszáz decibellel szóló zenét, ami nem igazán sikerült. Melanie az előbb egy pohár valamit nyomott a kezembe. A színe élénk, viszont az ijesztően eszelős mosolyát látva kétlem, hogy jó is.- Finom, ne foglalkozz vele, mi van benne. – kacsintott, majd mintha mi sem történt volna kezét felemelve, csápolva a nappaliba ment, hogy újra mindenki megcsodálhassa nagy idomait.
Sóhajtva öntöttem ki az italt a mosogatóba majd annak dőlve hajamba túrtam. Ez a nap sem lehetne már jobb, komolyan. Nem vagyunk itt három órája, de már négyszer kerültem halál közeli állapotba. Először mikor még ide sem értem, ugyanis Thea majdnem egy autó elé lökött annyira nevetett. Majd az egyik sráccal egy harmadik srácnak borultunk miközben végig azt hajtogatta, hogy milyen jó a hangulat, és mennyire kib*szottul jól érzi magát. Aztán a legjobb barátnőm és az ő kedves barátja leléptek, ugyanis Ben unokatestvérének a barátnőjének a kishúgának szülinapibulija kezdődött. Ezt az apró részletet viszont Thea elfelejtette említeni, amit még nagyon meg fog bánni. Próbáltam velük menni, de nem vittek el. Így hát itt maradtam az alkoholisták – és egyéb más szereket használók – szigetén. Utolsóként pedig Melanie, akinek már a szeme is rosszul ált, szeretett volna velem megitatni valamit. Ennél remekebb már nem is lehetne, habár ahogy elnézem a most bejövő srácot…van, létezik ennél remekebb. Hihetetlen.
- Bocs. Adj már egy jégkockát. – üvöltött artikulálatlanul.
- Ne haragudj, de nem a pincér vagyok, szolgáld ki magad. – lövelltem rá egy mérges pillantást, amit a gyér fényben nem láthatott és kétlem, hogy érdekelte. Ellökve magam a pulttól immáron határozottan az ajtó felé vettem az irányt.
- Úristen. Ne haragudj! – néztem először egy újabb fiúra, akit még életemben nem láttam, majd a hófehér ruhára, amit most egy szép kis zöldes folt díszített. Hirtelen azt sem tudtam, mit kezdhetnék, ugyanis még meglepődöttségem koránt sem ért véget, amikor a srác karomat megfogva elkezdett húzni.
- Hé! Állj már meg, és engedj el, légy szíves. – rántottam vissza, majd a másik irányba vissza a konyhába igyekeztem, hogy még mentsem a menthetetlent. Mindegy, Thea miatt van. Miért akarta, hogy felvegyem ezt a ruhát? Tudhatta volna, hogy ez lesz…
- Arra van a fürdő. – mutatott a jó irányba.
- Tényleg? Erre meg a konyha. – idegesített fel még jobban.
- Ne makacskodj már! Segítek. – húzott vissza magához, majd kezemet megfogva a tömegen átrángatott. Önkéntelenül pirultam el, mikor derekamat megfogva maga elé tolt, és az ajtót kinyitotta előttem. – Tényleg ne haragudj. Kifizetem. – nézett végig rajtam most már úgyis, hogy látott valamit. És nekem is sikerült jobban szemügyre vennem. Szöges ellentéte volt Zack-nek. Szájpiercing, tetkók, szőke haj, kékes-zöldes szem, és bennem az a pár elfogyasztott ital dolgozni kezdett.
- Figyelj, semmi gond. – néztem szemébe, majd a tükörbe. – Auch. – szisszentettem fel, mikor meg láttam egészben. Szörnyen nézett ki, a zöldet már beszívta az anyag, és sírni lett volna kedvem. Szegény ruha…
- Gyere; - nyújt kezemért, amit a lassuló reakcióidőm miatt nem rántottam el. – Egy kis víz csodákat tesz. – mosolygott, mitől még jobban felszisszentem. Minél hamarabb el kell tűnnöm innen, mert az alkohol mindig olyat tesz velem, amit soha, de soha nem tennék meg. Ezért nem iszom, de Thea erősködött, hogy nem lesz semmi, mert itt vannak, haza visznek, satöbbi, satöbbi.
- Szerintem hagyjuk, úgyis már haza készültem. – csúsztattam ki végül kezemet övé közül. – Meg egyébként is, ennek már a víz is csak ártana. – mosolyogtam szomorúan, de nem bírtam ki, hogy ne vegyem ki a kezéből a vizes törölközőt. Egy pici pötty eltűntetését néztem ki magamnak, de ő hamarabb cselekedett. Hátamat tartva elkezdte dörzsölni a ruha oldalán lévő ital foltot. Kirázott a hideg, mikor keze hátamhoz ért. Ami azt jelentette, hogy itt az idő, hogy eltűnjek innen.
- Fázol? – mosolygott rám sokat sejtetően. Gondolom már sokszor találkozott ilyen reakcióval. Az egyetlen baj az, hogy az enyémmel is kellet neki.
- Hagyjad. – vettem ki a kezéből, majd a kagylóba dobtam a törölközőt és visszafordultam az egész alakos tükör elé. Rosszabb lett, mint volt.
- Még így is gyönyörűen nézel ki. – mosolygott rám a tükörből, miközben a kezét mosta. Zavartan sütöttem le a szememet, majd elszégyelltem magamat. Basszus, barátom van. Nem jöhetek zavarba egy idegen sráctól.
- Nem kell ez a duma. – ráztam meg a fejem egy apró mosollyal a számon.
- Nem szokásom ilyeneket mondani. – nézett még mindig, mire elkaptam a tekintetemet. – Tényleg kifizetem, vagy kitisztíttatom.
- Ez csak egy ruha, mellesleg meg nem az enyém, szóval én nem haragszok. – mosolyogtam rá. – Viszont akinek a haragjával szembe kell szállnod, az nem lesz könnyű. – kacsintottam rá, amit egyből meg is bántam.
- Oh, bocsi. – nyitott ránk Conny, majd egy pillanatra megtorpanva végig mért engem, majd a társaságomat is. – Raidon, te mit csinálsz itt? – fordult mérgesen a fiú felé.
- Csak történt egy kis baleset, de már éppen menni készültem. – álltam közéjük.
- Így? Legalább hagy adjak valami váltó ruhát, Sam. – nézett még utoljára Raidon-re, majd rám.
- Nem kell, köszi. – simogattam meg a hátát, majd kikerültem. Minél távolabb kerülök ettől a fiútól, annál jobb.
- Hé, várj már! – szaladt utánam Conny. – Nem mehetsz el így. Még nem is töltöttünk együtt két percet se.
- Majd máskor. Érezd jól magad. – nyomtam két puszit az arcára, majd nem foglalkozva lebiggyesztett szájával a kijárat felé tartottam.
- Sam! – kiabált utánam egy hang, amire lassítás helyett felgyorsítottam. – Ne siess már annyira, hazaviszlek. – ért be Raidon, mire hirtelen megállással megfordultam. Csak is két szó csöngött a fülembe. Menj el! Egy határozott szorítás visszarántott mellé, elég közel ahhoz, hogy még jobban felerősödjön bennem az a két szó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése