Negyvenegyedik fejezet. - Start over. +18

Aloha kedveskék!
Meghoztam immáron a 41. részt :)
Több dologban is új volt ennek a megírása számomra. Az első, amit majd nemsokára észrevehettek - vagy már meg is tettétek - az, hogy egy másik szemszögből is olvashattok, ugyan nem olyan sokat, de ha tetszett, akkor írjátok meg, és próbálok több betekintést adni, a többi szereplő fejébe is ;)
A másik 'újdonság', ami viszont a címből is kiderült, hogy kicsit pikánsabb lett egy része a fejezetnek :D
Köszönöm a plusz egy feliratkozót, és a kommentet, jól esett, nagyon :)
Remélem ez a szösszenet, ami egyébként körülbelül egy dupla résznek felel meg, talán többeteket ösztönöz arra, hogy nyomokat hagyjatok.

Jó olvasást. xxx

▶ zene

Sam már napok óta furcsa. Olyan mintha nem is figyelne, mikor beszélgetünk telefonon. Valami nincs rendben vele, de hiába kérdeztem a már jól betanult ’semmi’-jét hajtogatta. 

Akármennyire is jó volt az államokban, örülök, hogy végre ismert terepen lehetek. Alig vártam, hogy leszálljon a gép, és végre hazamehessek, és személyesen is láthassam a ’semmi’ mellé társuló reakcióját.

Mikor átverekedtem magamat a tömegem, és a bőröndjeimet is felvettem a kapuk felé siettem. Az egyetlen ember, aki háttal állt a mozgólépcsőknek, az a nőszemély volt, aki rám várt. Az időnek köszönhetően, egy laza pulcsi rejtette el alakját. Mosolyogva néztem, ahogy fejét ide-oda forgatja, de még mindig nem találta meg a megfelelő irányt. Mikor vele egy szintre léptem, bőröndömet földre téve kezdtem el felé húzni. Lassan fordult felém, majd szemei csillogni kezdtek. Lábait gyorsan szedte, majd előttem lefékezve megölelt. 

- Üdv itthon! – pipiskedett, hogy szemembe nézhessen. Mosolyogva érintette orrát az enyémnek, amivel nevetésre késztetett.

- Olyan régen találkoztunk, hogy elfelejtetted, hol a szám? – húztam egy picit, mire felmordulva aprót ütött mellkasomra. 

- Milyen csodálatos, hogy megérkeztél. – húzta össze szemöldökét, hogy szarkasztikus kijelentése még erősebb hangsúlyt kaphasson.

- Én is örülök neked, baby. – suttogtam fülébe, majd arrébb húzva megcsókoltam. Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, majd nyakamat átkarolta, még szenvedélyesebbé téve csókunkat.

- Hiányoztál. – suttogta ajkaimba, majd egy puszit nyomva rá, kezével letörölte az otthagyott rúzs foltot. 

- A kocsim még egyben van? – kérdeztem bőröndömet és kezét megfogva, miközben a kijárathoz igyekeztünk.

- Meglepő, tudom, de zökkenőmentesen idehoztam. – rázta meg a fejét apró mosollyal. 

- Ennek örülök. – húztam magamhoz, hogy megpuszilhassam homlokát, majd az ajtón kilépve meg is pillantottam a szóban forgó járművet. 

- Milyen jól álltam meg. – dicsérte saját magát, elismerően, ugyanis két másik kocsi közé sikerült beállnia. Habár, sejtettem, hogy legalább az egyik autó nem állt itt, mikor ő megállt, úgy éreztem, hogy ha nem máskor, hát mikor húzzam kicsit. 

- Így van. Viszont én annyira elfáradtam, hogy képtelen lennék hazavezetni. Szóval nem bánnád? – csuktam be a csomagtartót, majd felé fordultam, hogy megállítsam, mielőtt beszáll a rossz oldalra. Egy pillanatra szemei nagyra kerekedtek, majd magabiztosságát visszanyerve sután bólogatni kezdett.

- Addig szívatsz, amíg rossz vége nem lesz. – mondta halkan mikor elment mellettem, hátra sem nézve.

- Mik történtek itthon? – kérdeztem, mikor beszálltunk, és indulásra készen voltunk. Egy pillanatig habozott, míg mesélni nem kezdett.

*

- Hol álljak meg? – kérdezte, mikor a ház előtt voltunk.

- Ott. – mutattam a bejáróra, mert a távolabbin állt egy fehér négykerekű. Sam-nek nem hiszem, hogy feltűnt, mindenesetre én tudom, hogy kikhez tartozott. 

- Fú. – fújta ki a levegő, mikor kiszállt. – Örülök, hogy egyben van az autód. – vakarta meg a fejét, mire felnevettem.

- Szerencséd. – kacsintottam rá.

- Oh, ne fenyegess, Cope. – kuncogott, miközben a bejárat felé sietett. Valószínű, hogy nem vette észre a vendégeinket. 

Kivettem a csomagjaimat hátulról, majd egy utolsó pillantás után, megéreztem az otthon illatát. Nem ment még be, hanem megvárt, míg odaérek mellé. Egy apró gesztus, de mégis sokat jelent. Arcomat megpuszilta, majd elém engedve belépett a házba, ahol nagy zsivaj fogadott minket.

- Vendégeitek vannak? – suttogta, mintha rosszban sántikálnánk. 

- Zack! – kiabálta egy jól ismert hang a nevemet. Kacagva futott felém, unokahúgom, Kiki, majd nem foglalkozva, hogy van-e valami a kezembe, a nyakamba ugrott. – Annyira rég találkoztunk! – engedett el, majd Sam felé fordult. – Te biztos Sam vagy. – ölelte meg őt is, mire barátnőm kérdőn nézett rám, majd nevetve visszaölelte. 

- Kiki, az unokahúgom. – suttogtam Sam-nek, mielőtt még a kis szőke hajú meg nem fogta a kezünket, és húzott be minket a nappaliba.

- Oh, Zack, de örülök, hogy találkoztunk. – ölelt meg nagynéném, majd eltartva magától adott két puszit. 

- Én is. – pacsiztam le nagybátyámmal, majd Sam-et kerestem tekintetemmel, aki már bemutatkozott majdnem mindenkinek, és Kiki-nek szentelte figyelmét, aki valamit nagyon magyarázott neki.

- De megemberesedtél. – mosolygott Raidon, unokatesóm, aki lassan közeledett felém, majd a régi köszönésünkkel fogadott.

- A jó edzésterv, csodákra képes. – nevettem, majd Sam felé fordultam, aki immáron Kiki nélkül állt nem messze tőlem. – Sam, ő Raidon, az unokatesóm. – mutattam be a másik szőkét, mire Sam habozott egy pár pillanatig, míg rá nézett.

- Már találkoztunk. – szürcsölt bele a sörébe Raidon, mire egy pillanatra elhalt minden beszélgetés.

- - - - - - - 

A karma utolér. A lelkiismeret sosem alszik. Istenem, van még egy ilyen szerencsés ember a földön, mint én? Zack kíváncsian várta válaszom, a szobában tartózkodok szintén, én pedig próbáltam Raidon tekintetét kerülni, aki továbbra sem akart megszólalni.

- Igen, találkoztunk az egyik házibuliban, a hétvégén. – mosolyogtam, mire mintha mi sem történt volna, minden folytatódott tovább úgy, mint eddig. Zack szülei tapintatosan próbálták elvonni a figyelmet rólunk, amit köszönök is nekik. Habár az ’egyik házibuli’ kijelentésem pont úgy hangzott, mintha egész hétvégén jártam volna a várost, annak reményében, hogy most végre a sárga földig leihatom magam. Fontos a jó benyomás.

- Na, de mesélj! Mindent hallani akarunk! – csapkodta meg az ülőgarnitúrát maga mellett Elisabeth, mire Zack maga mellé húzott és elégedetten hátradőlve kezdett bele az útinaplója ismertetésébe.

Kiki hamar megunta a felnőttek roppant érdekes kérdéseit, és megfogva kezemet a konyhába húzott, ahol már otthonosan fordult a hűtő felé, hogy kiszolgálja magát.

- Képzeld, van egy fiú a sulimban, Hamburg-ban, akibe azt hiszem beleszerettem. – fordult felém a tizenkét-tizenhárom éves kislány, majd nagy sóhajjal leült a bárpulthoz. – De azt hiszem, ő nem szerelmes belém. – döntötte le fejét, mire elmosolyogtam magam.

- Miből gondolod? – fogtam meg karját, empátiám jeléül. 

- Más lánnyal jár. – morzsolt el egy könnycseppet ujjaival, mire megsajnáltam, hiszen fiatal még, hogy ilyenekkel foglalkozzon. 

- Majd találsz egy olyan fiút, aki mindennél jobban fog szeretni. – fogtam meg állát, majd elszégyelltem magam az előbb kijelentett mondatomon. Valljuk be, közhelyet adni tanácsként, vigasztalásként nem a legjobb ötlet. 

- De olyan jól néz ki. – szipogott, mire megkerültem a pultot, és elé álltam.

- Sose sírj egy fiú után. Soha. Egyik sem ér annyit. – öleltem meg, mire átkarolta szorosan a nyakamat. – Inkább nézzük meg, hogy van-e valami játék Zack szobájában. – dobtam fel az ötletet, mire elengedett. 

- Nem hiszem, hogy van bármiféle játék Z. szobájában. – legyintett.

- Azt hiszem, van Sims3-a. – bólogattam mire egy ’na, erre kíváncsi vagyok’ nézéssel méregetett. – De gonosz lettél hirtelen. – böktem meg az oldalát, majd elkezdtem csikizni, mire hangos kacajjal válaszolt. 

- Oké, oké, nézzük meg, csak engedj el. – rúgkapált, majd engedve kérésének, hagytam, hogy az emelet felé fusson. 

Mosolyogva fordultam a csap felé, hogy vizet engedhessek, mikor éreztem, hogy figyel valaki. 

- Egész jól kezelted. – dicsért Raidon, amire akaratlanul összerezzentem. – Állandóan szerelmes, szörnyű – mosolygott rám az ajtófélfának dőlve.

- Ugyan, még kislány. – legyintettem én is mosolyogva, majd éreztem, hogy közeledik a kínos a csend.

- Figyelj, sajnálom. – nézett rám bűnbánóan. – Nem tudtam, hogy te vagy az a Sam. Hidd el, hogy másképp cselekedtem volna, ha tudom. – szegezte tekintetét a földre. Az a Sam. Ezek szerint már hallott felőlem.

- Semmi gond. Felejtsük el. – feszengtem zavartan.

- Hát itt vagytok. – lépett be Zack mosolyogva a konyhába majd tekintetét kettőnk között kezdte el vándoroltatni, míg végül meg nem állt rajtam. – Kiki megtalált. – kuncogott, majd felém közeledve végig simított a hasamon, és a hűtő felé fordult.

- És lassan a Sims-edet fogja, úgyhogy sietek. – kacsintottam rá, és a poharat a mosogatóba raktam, majd kifelé menet egy picit meglöktem Raidon-t.

Zack szobája felé közeledve, szinte berontottam az ajtón, majd mikor megláttam Kiki-t, elmosolyogtam magam. Le sem tagadhatná, hogy a technológia világába született. Már bekapcsolta a gépet, megtalálta a játékot, és el is indította. Egy pillanatra felém fordult, hogy megbizonyosodjon, hogy én vagyok-e az.

- Szoktatok vele játszani? – kérdezte, mire a forgószéknek támaszkodtam.

- Állandóan. – mosolyogtam rá, mikor felnézett.

- Tudtam. Már az elején láttam, hogy számítógépes játékfüggő vagy. – mondta, mintha most leplezte volna le a legnagyobb titkomat.

- De ne mondd el senkinek se. – emeltem mutatóujjamat számhoz, majd összeborzoltam szőke tincseit.

- Itt van nálad ez a rúzsod? – mutatott a számra, mire meglepődve bólogatni kezdtem. – Kifested a szám? Vagy várj, kisminkelsz? – pörgött be. – Anya nem engedi, hogy sminkeljem magamat, de ha te csinálod az nem baj. – hadonászott, majd kezeit egymáshoz értette. – Lécci, lécci. 

- Nem szeretnék anyukáddal máris összeveszni. – kuncogtam arcát látva, amiről eltűnt a kedves mosoly. – De a hajadat megcsinálhatom. – ajánlottam fel egy másik lehetőséget, amit nem annyira értékelt ugyan, de elfogadta. – Lemegyek a fésűmért. – mutattam az ajtó felé.

- Azért hozd fel nyugodtan a rúzst is. – bólogatott hevesen.

- Mindenképp. – nevettem, majd mosolyogva léptem ki a szobából. Még akkor is mosolyogtam, mikor beleütköztem a mosdóban éppen végző Raidon-be. Aztán viszont már nem.

- Figyelj, sajnálom tényleg. De ha továbbra is ennyire ellenségesen fogsz viselkedni velem, Sam, másnak is fel fog tűnni. – dőlt neki a falnak.

- És az, hogy állandóan ilyen beszélgetéseket kezdeményezel, az nem? – kérdeztem a hangomat túl hamar felemelve. 

- A statisztikák alapján nem. – mosolygott féloldalasan, mire felhorkantam.

- A statisztikák csak felmérések. Átlagos reakciók, átlagos szituációkra. Hogyan kapcsolódik ez ide? – kérdeztem felháborodottan, ugyanis nem értettem, hogy miért nem kerüljük egymást inkább.

- Ne haragudj. – szegezte tekintetét a földre, majd fáradtan sóhajtott. – Csak kikészít az utóbbi időben az egyetem.

- Semmi baj. – fújtam ki a levegőt, majd egy apró mosolyt eresztettem meg. – Minek tanulsz? – váltottam témát, remélve, hogy könnyedebb beszélgetés is elhangozhat közöttünk.

- Viselkedéselemző. – mosolygott óvatosan, mire kézfejemmel aprót ütöttem a vállára. 

- Ki gondolná? – néztem végig rajta, mire felnevetett.

- Az alteregóm. – tárta szét kezeit. – Mit szólnál, ha tiszta lappal indítanánk? – nyújtotta felém kezét, amit elfogadva ráztam meg.

- Tiszta lap. – mosolyogtam rá. – Viszont most sietek, mert a húgod várja a fodrászát. – kacsintottam rá, majd gyorsan lefutottam a táskámért.

*

- Most nem volt energiám a rokonaimhoz. – vette le a pólóját Zack, mikor felértünk a szobájába.

Körülbelül tíz perce mehettek el Kiki-ék, aki végül kaphatott piros rúzst, az anyukája engedélyével.

- Szerintem kedvesek voltak. – rántottam meg vállamat, majd a pólóját felvettem a földről és a székre terítettem. – Nem kellene kipakolni? – álltam a bőröndje felett, és erősen elgondolkoztam, hogy bekötött szemmel pakolt-e bele.

- Majd holnap, ráér. – fojtott el egy mosolyt, mikor rá néztem. – Nem jössz ide? – utalt a pár lépésre, ami még mindig köztünk volt.

- Te nem jössz ide? – haraptam bele alsóajkamba.

- Képzeld láttam egy csomó szuvenír boltot, és be is mentem az egyikbe; - kezdte, mire felcsillantak szemeim. – De nem tudtam dönteni, hogy mit hozzak neked…

- Ezért megvettél mindent? – szakítottam félbe egy arcomat beterítő mosollyal.

- Nem. – rázta a fejét mosolyogva. – Lefényképeztem az egész boltot. – kapta elő telefonját zsebéből, mire a mosoly leolvadt számról, és az ágy szélére ültem, csalódottan. Fél szemmel nézte végig szenvedésemet, majd a telefont felém nyújtotta.

- Szép. – húzogattam a kijelzőt. – Legalább kinyomtathattad volna és felnagyítva kivághattad volna. – motyogtam miközben visszaadtam a telefonját.

- Köszi, az ötletet. – csettintett. – Tudod, hogy nem vagyok jó ajándékozásban, legalább a másik barátnőm örülni fog. – rántotta meg vállát hanyagul, majd a bőröndje felé guggolt. 

- Kapd be! – dobtam hátának egy párnát, majd még egyet, és még egyet. Egészen addig, amíg el nem fogytak. Mikor már semmi sem ütődött a hátának felállt, és rám nézve maga elé emelt egy kék szatyrot. 

- Szerinted visszamertem volna jönni ajándék nélkül? – kérdezte aranyosan.

- Vissza. – bólogattam, mire felnevetett.

- Valószínű. – gondolta végig ő is. – De megláttam ezt, és úgy gondoltam ne mindig az én pulcsijaimba legyél. 

- Nem is szoktam a ruháidat hordani. – kértem ki magamnak, mire mögém mutatott, a pólójára, ami kikandikált a takaró alól.

- Nem alszok ruhában. – rázta meg vállát, majd felém lépett és egyik lábával az ágyra térdelt, felém magasodva. – Fürödjünk le együtt, aztán megnézheted az össze hülyeséget, amit rendeltél. – hajolt olyan közel amennyire csak tudott, és még nem ért hozzám.

Tudtam, hogy hatottam rá. Az elindulás előtt is traktáltam, hogy milyen jó dolgokat tudna nekem venni, majd a héten több oldalt is küldtem neki. 

- Együtt? – karoltam át nyakát, majd számmal éppen csak szájához értem. 

- Ühüm. – mormolta ajkaimat majdnem elérve, mert ahogyan közeledett, én úgy dőltem egyre jobban hátra, egészen addig, míg már alatta feküdtem. – Játszadozunk? – mosolygott.

- Visszakaptad. – nyújtottam ki a nyelvemet, amit majdnem elkapott. Nevetve próbáltam alóla kifordulni, de ő nem engedte, hanem ajkaimra tapadt. Először csak ízlelgette, majd egyre hevesebben falta. 

Kezei felfedezőútra indultak testemen, majd felsőmet feljebb húzva, simított végig oldalamon, amire összerezzentem. Csikizett érintése, de többre vágytam, ezért hajába beletúrva vontam még közelebb magamhoz. Ölébe ültetett, úgy, hogy egy pillanatra sem szakadt meg csókunk, majd pulóverem két végét felhúzta és félredobta. Ezután újra visszafektetett és számról nyakamra vándorolt ajkaival. A melltartóm körül körözött, majd egyik kezével lejjebb vándorolt. Hasamon apró puszikkal haladt lefelé, miközben halk sóhajom töltötte be a szobát. Arcát megfogva visszahúztam, hogy újra megcsókolhassam. Fordítva helyzetünkön végig simítottam mellkasán, majd izmos hasán egészen övéig. Megpusziltam a nyakát, majd hasán lefele haladva övével kezdtem el vacakolni. Sose tudtam kinyitni, ami bármilyen hihetetlen, de most sem sikerült. Mosolyogva csatolta ki, majd magához húzott, és maga alá fordított. Lehúzta farmerjét, ami hangos csattanással ért földet, a fém miatt. 

A levegő egyre jobban forrósodott, amit felhevült testünk is jelzett. Lábaimról lehámozta a nadrágomat, majd belső combomon felfele haladva nyomott apró csókokat. Nyögve néztem, miközben hasamon felfelé haladva visszatért ajkaimhoz. Körmeimet hátába mélyesztettem, majd jobb kezemmel boxere felé kalandoztam. Férfiasságán végig simítottam, mire kezeimet megfogva felém emelte, és csípőmre ült.

- Gyönyörű vagy. – suttogta fülembe, majd hátam alá nyúlt és melltartómat kikapcsolta. Lassan húzta le a pántját mindkét kezemről, majd szám sarkát megpuszilta, és lefelé haladt. Először egyik, majd másik mellemet kényeztette, ami egy kínzás volt részéről. Zihálva néztem rá, mire kezeit bugyim széléhez csúsztatta, és egyetlen gyengéd mozdulattal egyik ujját legérzékenyebb pontomhoz csúsztatta. Ajkait újra számhoz emelte, majd nyelveivel érzéki táncba kezdett. Fehérneműmet, mindkét kezét segítségül véve, lehúzta rólam, majd másik ujjával is lejjebb csúszott. Hangosan nyögtem, mikor szájával mellemhez tért vissza, és mellbimbóimat kényeztette. Hirtelen viszont kihúzódott belőlem és arcomhoz emelkedett. Mindketten próbáltuk légzésünket normális tempóra állítani, de jelen körülmények ezt nem engedték. 

- Teljesen kizökkentesz ezzel a nézéseddel. – utaltam vadul csillogó barna szemeire, mellyel úgy éreztem mindjárt felfal. Mosolyogva csókolt meg, majd végig simított oldalamon. Kicsit felemeltem a csípőmet, hogy jelezzem, készen állok, és vegye le a boxerét, mert úgy éreztem felrobbanok, de erre ő csak feljebb emelkedett, és újra ráült csípőmre. Amennyire tudtam én is felültem, majd magam alá fordítottam, ami meglepte. Mosolyogva nézett végig rajtam, mire nyakától lefelé számmal végig cirógattam izzadtságtól vizes bőrét. Nyögve nézte, mit teszek vele, mire boxerénél megállva visszamásztam szájához. 

- Ez most egy játék, hogy ki meddig bírja? – motyogta számba mosolyogva, mire kérdőn felhúztam a bal szemöldököm.

- Félnem kellene? – mozgattam egyre keményedő férfiassága felett csípőmet, mire helyzetünkön fordított, és pár másodperc alatt leküzdötte magáról alsónadrágját. Kuncogva néztem rá, mikor újra megcsókolt, majd hasamon végig zongorázva belém engedte magát. Egy részét, ugyanis megállt, végig engem nézve. Csípőmet felemelve jeleztem, hogy semmi baj, de ő mégis aggódva nézett rám. 

- Minden oké, kérlek, Zack. – motyogtam zihálva. Mindig túlságosan figyelt rám. Féltet, hogy bármi bajom lesz, ha nem vigyáz rám. Összetörök, mint egy porcelánbaba, ami önmagában is nevetséges, valljuk be.

Szemöldökét összeráncolta, majd immáron teljes méretével belém hatolt. Homlokát enyémnek döntötte, miközben a levegő megakadt torkomon, majd mozogni kezdett. Szájába nyögtem, miközben gyorsított a tempón, amit készségesen fogadtam. Hangosan sóhajaink betöltötték a teret, majd a csúcshoz közeledve, lassítani kezdett.

- Nem akarom elsietni. – nyögte. – Élvezni akarlak. – csókolt meg, majd lassan újra mozogni kezdett. Lábammal meglöktem magam, így felé fordultam, ezáltal átvéve az irányítást. Féloldalas mosoly ült ki arcára, mikor mellkasán végig simítottam, és gyorsabban kezdtem mozogni, mint ahogyan azt ő akarta. A csúcs vészesen közeledett mindkettőnk számára, amit egyre szaporább levegővételeink jeleztek. 

- Sam. – nyögte Zack miközben felértünk a csúcsra. Lihegve feküdtem mellkasára, majd felemelt és maga mellé fektetett. 

Csapzott hajába beletúrtam, és arcát megpusziltam, mire mosolyogva felém fordult, és megcsókolt. 

- Soha többet nem engedlek el ilyen sokáig. – morogtam vállába.

- Nem is megyek nélküled sehova se. – puszilta meg a homlokom, és a maga alól kivett takarót körénk csavarta.

- Most már megnézhetem az ajándékaimat? – néztem játékosan rá, mire felnevetett.

- Ennyi energiával egy második menetre gondoltam. – simogatta oldalamat, mire felkönyököltem, hogy szembe kerülhessünk. – De ha még jól emlékszek, fürödni készültünk. – ért mutatóujjával orromhoz, mire arcához dörgöltem. 

- Inkább holnap nézzük meg a sok-sok csecse-becsét. – ásítottam fáradtan. – Nem hagyjuk ki ma a fürdést? – cirógattam hasát.

- Ahogy óhajtod. – puszilta meg homlokomat.

- Szeretlek. – suttogtam felemelkedve hozzá, még megmaradt erőmből.

- Én is, baby. – puszilta meg számat, majd vállára visszanyomta fejemet. – Jó éjt! – motyogta, mire hümmögve én is válaszoltam neki. Próbáltam a körkörös mozdulataira összpontosítani, mellyel oldalamat kényeztette, és amivel az utóbbi időben egyre többször ringatott álomba.