2015. március 7., szombat

Ötvenegyedik fejezet.

Aloha, babócák!
Sajnálom a sok csúszást, de szerintem lassan mindenki hozzászokik ehhez, ami engem is elszomorít, higgyétek el. Viszont azt hiszem, hogy akkor legalább a havi egy részt megpróbálom betartani, ami tudom, hogy gonosz, de cserébe most hoztam egy részt! ;) Szóval, akit még így is érdekel a történet, az ne habozzon. mert folytatom!
A részről, ahogy már megszokhattátok szoktam ilyen kis véleményt írni róla, a sajátomat írom le, mondjuk, szóval valószínűleg senkit sem érdekel... A rész egyébként annyira nem lett rövid, de a hosszú kategóriába se sorolható, akkor már inkább a rövidbe. Legszívesebben egyébként nem írtam volna neveket, hanem kíváncsi lettem volna, hogy ti kire gondoltok, kivel találkoztak. Szóval ha elolvastátok a részt, a komment részlegben írjátok meg, hogy kire gondoltatok, először. Ugyanis sokat gondolkoztam rajta, mert talán egyértelműnek fog tűnni, de ez közel sem volt az... Nem ők voltak ugyanis az első ötleteim, de végül ebből a szituációból a legtöbbet próbáltam kihozni. :)
Szóval, ennyi lennék mára, meg úgy még elég sok időre... :D
Jó olvasást.xx

- Már ne is haragudj, de te hogy kerülsz ide? – kérdeztem vádlón Thea-t kicsit félrelökve.
- Tudod, ez egy nyilvános hely, és tudtommal nem volt sehova sem kiírva, hogy ezt a filmet Sam Barnes-nak vetítik le. – rázta meg a fejét, majd egy mosolyt elharapva, tekintetét visszaemelte rám.
- Neked tudnod kellett volna, hogy ezt a filmet csak nekem vetítik le. – akadékoskodtam tovább a többi mozizni vágyó ember legnagyobb örömére.
- Ne haragudj, de sem telepátia, sem gondolatolvasó képességem sincs. Majd gyakorolni fogom, ígérem. – forgatta meg a szemeit.
- Akkor most, hogy már tudod, elmennél? – kérdeztem felháborodottan, mert ez mégiscsak már mindennek a teteje, hogy az én filmemre ül be.
- Sam, szerintem le kellene ülnöd. – rángatta meg a kabátom végét Thea, aki már helyet foglalt.
- Előtte még kiküldöm a nem kívánatos személyeket innen. – néztem végig a mellettem ülő két emberen.
- Tudtommal te jöttél ide később, szóval neked kellene távoznod. – dőlt hátra hanyagul, mintha élvezné ezt az egészet.
- Ne haragudjon, de leülne, mert elkezdődött a film? – szólt rám egy negyvenes éveiben járó férfi, jogosan.
- Persze, elnézést. – néztem körbe a teremben, majd zavartan leültem a helyemre. – Helyet cserélünk? – néztem rá Thea-re, mert ha már el kell viselnem az exbarátomat és az ő haverját egy teljes filmen keresztül, méghozzá egy moziban, akkor legalább már ne mellette üljek már. – Ti amúgy tényleg mit kerestek egy romantikus filmen? Mert akaratlanul is rosszra gondol az ember, ilyenkor. – mosolyogtam gonoszan, mire Zack felemelte a szemöldökét.
- Humoros vagy, Sam. – forgatta meg szemeit, amit a sötétben nem igazán láttam, de hangsúlyából minden kivehető volt. – Azt hiszem nincs miről beszámolnom neked.
- Nem is érdekelt a beszámolód. – néztem rá lenézően, majd áthajolva rajta, Todd-nak is feltettem ugyanezt a kérdést.
- Lepattintottak. – rázta meg a vállát, érezhetően maga alatt volt. – Ő volt az egyetlen reményem, különben kidobtam volna egy csomó pénzt. – mondta szomorúan, mire még mindig Zack-en feküdve, megöleltem Todd-ot. – Köszi. – mosolygott rám.
- Nem szeretnél leszállni rólam végre? – ütögette meg Zack a vállamat, mire visszamásztam a székembe.
- Amúgy, nem akarok megzavarni semmit, de kezd mindenki agyára menni, hogy ti itt veszekedtek. – hajolt felénk Thea.
- Bocsánat, csöndbe maradunk. – húztam meg magamat.
- Én eddig se pofáztam. – legyintett Zack.
- Persze, itt egyedül én vagyok a hibás, mint mindig mindenben, igaz? – egyenesedtem ki a székemben, elememben voltam.
- Egy moziban vagyunk, ne itt veszekedjünk, kérlek. – fogott vissza szavaival, amik hatottak rám. Nagyon is hatottak rám.
- Tudtommal ott veszekszek, ahol akarok. – durcáskodtam, mint egy gyerek.
- Szeretnék veled beszélni, de nem most, és főleg nem itt. – hajolt közel fülemhez.
- Honnan gondolod, hogy én akarok-e veled beszélni? – hajoltam el tőle, ami rosszul esett neki.
- Nem kell így viselkedned. – rázta meg a fejét komolyan.
- Abszolút nem viselkedek úgy. Szimplán csak nem érdekelsz. – rántottam meg a vállamat.
- Igen, te mindig így viselkedsz, mikor nem érdekel valaki, tudom. – dőlt vissza a székébe.
- Persze, te már csak tudod, mikor, hogy viselkedek. – pufogva dőltem hátra én is, majd kezeimet keresztbe fontam mellkasomon.
- Képzeld, ismerlek. – nézett rám, mint egy idiótára. Mintha ez lenne a világ legelfogadottabb kijelentése.
- Sajnos. – sóhajtottam, majd a film további részén nem szóltunk egymáshoz. A fezsültség fogható volt köztünk, de kibírtuk, hogy ne szóljunk többet egymáshoz. Pontosabban én bírtam ki, ő nála ez nem nagy szó. Ő egyébként is kibírja.
- Jó film volt. – szürcsölt bele Thea a kólájába egy utolsót, mielőtt kidobta volna a mozi szemetesébe.
- Ja, még jobb lett volna, ha ezek nem pofázzák végig az egészet. – nézett hátra, rám és Zack-re, Todd.
- Menjetek előre, mi még beszélni akarunk. – jelentette ki Zack, majd a legnagyobb megdöbbenésemre megfogta a karomat, és az ellentétes irányba húzott.
- Örülnék, ha nem rángatnál. – néztem rá haragosan.
- Sajnos máshogy nem ment, bocs. – támaszkodott neki a falnak.
- Oka van mindennek. – rántottam meg a vállamat.
- Akkor mondj légy szíves két okot.
- Nem érdekel, és leszarom a magyarázatodat. – tettem keresztbe kezeimet.
- Összességében ez a kettő ugyanazt jelenti, szóval várok egy másikat is.
- Már nem akarok tőled semmit sem, ezért felesleges bármit is mondanod. – erre a kijelentésemre, hirtelen karomért nyúlt, majd a falnak döntött úgy, hogy ő szorosan felém magasodott.
- Ha most nem akarnál tőlem semmit sem, nem lenne a kezed a derekamon, és nem dobogna így a szíved. – kijelentésére kezemet elvettem derekáról, amit csak azért raktam oda, hogy megvédjem magam a falnak ütődéstől.
- A szívem azért dobog, mert megijedtem, a kezem meg azért volt ott, mert nem tudtam, mit fogsz tenni. – sóhajtottam. – Közömbös vagy számomra. – ráztam meg a fejemet.
- Közömbös vagyok számodra? – nevetett fel keserűen, majd száját arcom felé emelte. A testem egyből reagált. Több mint két hete nem láttam. Próbáltam elhitetni magammal, hogy közömbös számomra, de ennél a pillanatnál szemeimet automatikusan lecsuktam, és vártam, hogy ajkait enyémre tegye. Éreztem leheletét, ahogy a levegőt kifújja, éreztem az illatát, a közelségét. Egy pillanatra elhittem, hogy megcsókol, és ezt testem is elárulta. Ajkaim aprót szétnyíltak, és szaporábban vettem a levegőt.
- Miért hazudsz magadnak is? – kérdezte ajkaimba suttogva, mire ellöktem magamtól, és futólépésben otthagytam. Minél messzebb akartam tőle kerülne. A sarkon láttam meg Thea-t és Todd-ot.
- Mehetünk. – karoltam bele Thea-be, és elköszöntem Todd-tól. Hallottam, ahogy Zack magyaráz Todd-nak, de örültem, hogy nem jött utánam.


Thea nehezen értette meg, hogy mi történt. Állítása szerint túl bonyolultak vagyunk az ő fejéhez.
Az ágyamban feküdve próbáltam végig gondolni a mai napot, viszont telefonom pityegése megakadályozott ebben. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, mikor megláttam, hogy ki írt. Tudtam, hogy írni fog, és valahol jól esett, hogy nem csak az én gondolataim kétszáznegyvennyolc százalékát teszi ki megint Ő, hanem talán az ő fejében is megfordulok.



„Hiányzik ez a pillanat…”



Többször olvastam el az üzenetét, mire felfogtam, hogy ezt tényleg ő írta. A képet látva összeszorult a szívem. Tudja, hogyan kell hatni rám. Ez a kép akkor készült, mikor még minden rendben volt. Mikor átjött hozzám és közölte, hogy van egy meglepetése. Elvitt egy közeli étterembe vacsorázni, majd vacsora után rám nézett, és azt mondta, hogy szeretne rólunk egy olyan igazán elcsépelt képet, mint amilyet a sok tinédzser akar, akiknek a legnagyobb álmuk a tumblr-ön szereplés. Ekkor odahívta a pincért az asztalhoz, a kezébe adta a telefont, majd magához húzott, és elkészült ez a kép. Megmosolyogtatott az emlék, ugyanis ekkor tényleg boldog voltam. Mivel este volt, sötét, és ekkor egyébként is nyíltabb vagyok, mint általánosságban és, mert délután úgy bedőltem neki, visszaírtam;

„Félek, már nem lehet ilyen…”