#MerryChristmas

Minden kedves olvasómnak kellemes ünnepeket kívánok! :)
(és sok-sok pihenést)

Egy kis helyzetjelentés céllal is érkeztem, ugyanis tudom, hogy nagyon régen nem volt rész, amit rettentően sajnálok. A szünetben biztos lesz - szerintem két ünnep között, aztán a többi még kiderül.
Mostanában nem igazán érzem a történet 'magaslatán' magam, de már elkezdtem a következő részt. Úgyhogy gondoltam megosztok veletek egy részletet, habár nem tudom hányan fogtok rákattintani a bejegyzésre.

Huszonhetedik fejezet. - részlet

Jóllakottan dőltem hátra a székemben, amikor a telefonom elkezdett rezegni a zsebembe. Conny nevét jelezte ki, mire feltérképeztem a helyzetemet, hogy hogyan tudnék kijutni valami kevésbé zsúfolt helyre.
- Baj van? – kérdezte Zack a fülembe súgva.
- Nem, nincs. Vagyis gondolom, hogy nincs. – mutattam a telefonomra, mire beljebb húzta a székét. Hálásan rámosolyogtam, majd a visszahívásra kattintottam.
- Szia, Sam. Ráérsz egy kicsit?
- Az attól függ. – néztem körbe, majd leültem az egyik székre a konyhában.
- A sulis projectről lenne szó. – nyögte ki mire elég furán nézhettem magam elé.
- Miről? – nevettem.
- Tudod, a természettudományi versenyre a project. Nem rémlik?
- Ööö… én nem hinném, hogy jelentkeztem ilyenre. – ráncoltam a homlokom. Persze, én és a természettudományok.
- Számomra is furcsa volt, viszont el kellene kezdenünk, mert 2 nap múlva be kell adnunk.
- Szerintem te összekeversz valakivel. – gondolkoztam erősebben, de nem rémlett, hogy ilyen tettre folyamodtam volna.
- Teljesen mindegy. Most csak azért hívtalak, hogy nálad, vagy nálunk csináljuk?
- De én nem jelentkeztem ilyenre, Conny. – ráztam meg a fejem.
- Te most vagy Zack-éknél, ugye? Ne haragudj, azt hittem, ráérsz. De akkor majd felhívlak holnap. – hadarta, majd lerakta a telefont.
Hajamba beletúrva néztem a telefonom kijelzőjét. Mondhatnám, hogy érdekes volt ez a beszélgetés, de inkább kínosnak nevezném. Mostanában Conny nagyon furcsán viselkedik velem. Nem érzem a társaságában teljesen felhőtlenül magam, és tudom, hogy Ő sem az enyémben.
Telefonomat feloldva a gyorshívásra kattintottam.
- Mi a fene baja van Conny-nak velem? – tettem fel egyből a kérdésemet.
- Neked is szia, Sam. – ásított Ben.
- Felhívott valami verseny meg projectkészítés miatt. Aztán meg csak úgy rám csapta a telefont. – mondtam a bejárati ajtó felé sétálva. Kabátomat magamra kaptam, majd leültem a lépcsőre.
- Nincs semmi baja veled. Csak meg van egy kicsit zavarodva. – sóhajtott. – Tudod, hogy nehéz neki a szülei miatt is, és Hannah-val való szakítás is megviselte.
- De akkor is furcsa mostanában.
- Nem a partyn kellene lenned? – hangsúlyozta a party szót, elterelve ezzel gondolataimat.
- Ott vagyok.
- Fejben viszont nem. – mondta, mire felnevettem.
- Oké, oké. Már le is raklak.
- Érezd jól magad.
- Szia. – köszöntem, majd lábamat átölelve ültem még kint pár percet.
Már éppen indulni akartam, mikor kinyílt az ajtó. (...)