Hetedik fejezet.

Visszaérve átmeneti házunkba, a szobám felé tartottam, amikor Brad utánam szólt.
- Sam, akkor ma este, megyünk és felfedezzük a helyet? – kacsintott, én pedig furcsán néztem rá.
- Mert annyi felfedezni való hely lehet itt. – húztam össze a szemöldököm. – Most nem azért, Brad, de ne mond már, hogy te elhiszed a „sok hely van itt” dumájukat. Még térerő sincs.
- Lehet, hogy csak kívül esünk belőle, ne legyél már ilyen Sammy. Eljössz, megnézed, véleményezed, de kizárólag csak magadban, majd hazajössz velünk. – mosolygott kedvesen.
- Ez egy falu, itt nincs semmi olyan hely, ahova ti akartok menni. – vitatkoztam tovább.
- Ez nem falu, hanem egy kisebb város. – mondta mindentudóan Brad.
- Ezeket a kisebb városokat hívják falunak, ugyan már, szerintem még fiatalok sem laknak itt, akkor meg minek ide szórakozóhely? – kérdeztem.
- Nem mondták, hogy szórakozóhely lesz. – jó, ezt valóban nem mondták; - és azt sem, hogy fiatalok járnak oda, úgyhogy nem tudom mi a bajod tulajdonképpen. – mondta.
- Tulajdonképpen én sem. – mosolyogtam Brad-re, aki felnevetett – Mindössze nem akarok sem Todd-dal lógni, sem Zack-kel.
- Vagy csak Aaron-nel szeretnél beszélgetni nyugodtan. – mondta, és egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcáról.
- Ne beszéljünk már megint róla, kérlek. – néztem rá.
- Egyébként nem értem mi bajod van Todd-ékkal. Szerintem rendesek az otthoni társaságodat tekintve, akik köztudottan nem a szívem csücskei.– mondta.
- Tárgynál vagyunk. – ráztam meg a fejem. – Tekintsük meg sem történtnek ezt a beszélgetést.
- Akkor eljössz? – mosolygott rám. – Az én kedvemért?
- Hogyne. – sóhajtottam fel.
- Jó lesz, hidd el. – ölelt magához, majd elment.
Szerintem is fantasztikus lesz, bár annak jobban örültem volna, ha nélkülem mennek.
A telefonomat a zsebemből kivéve elmentem letusolni. Nem azért mintha telefon-függő lennék, de igazán jól jönne egy beszélgetés Heather-rel.

*

Egy virágos szoknyát, fehér ujjatlant magamra kapva léptem ki a fürdőből. Hajamat egyszerű kontyba fogtam, majd terveztem felvenni még egy farmerdzsekit és lábbeliként egy bakancsot. Hiszen az idő így estefelé lehűlt, és ki tudja, miken kell átkelni, hogy oda jussunk ahová akarunk. Vagy akarnak.
- Kész vagy? – jött be Brad a szobámba.
- Igen. – mutattam magamra, majd őt követve indultam a nappaliba. – Apáék? – kérdeztem bátyámhoz fordulva, amikor senkit nem láttam a házba.
- Kint vannak. – mondta, miközben felvette a cipőjét. – Kártyáznak, azt hiszem.
A házból kilépve, Brad-et követve odamentünk a többiekhez, akik valóban kártyáztak. George nevetését hallva jól szórakoztak. Mikor a kerthelyiséghez értünk láttam, hogy Zack-ék már ott ülnek a többiekkel.
- Nem tán készen lett a Barnes család? – kérdezte vigyorogva Todd.
- De tán. – lökte meg játékosan a vállát Brad, amikor mellénk értek.
- Elmentünk, majd jövünk. – szólt hátra Zack a többieknek, majd egyedül maradtunk, mert Brad és Todd előrébb mentek.
- Még tartozol nekem egy válasszal, Sam. – mondta Zack.
- Így van, amint értelmeset kérdezel, megkapod a válaszod. – feleltem.
- Játszhatjuk, így is ezt a játékot. – mosolyodott el, majd a többieket utolérve indultunk el a „nagyvilágba”. 

Tudom, hogy rövid lett (a következő hosszabb lesz), de igazán örülnék pár kommentnek.:)