Másnap reggeli ébredésemet inkább nem jellemeznél. Nem szoktam sokáig aludni, de azért egy 9 óra kell, hogy kipihenten, vagy inkább valamennyire kipihenten ébredjek. Most ezt nem igazán sikerült megvalósítani.
Kifelé igyekezve a konyhába bátyámhoz nyitottam be.
- Brad! Itt az idő, hogy felkelj! – mondtam, majd a függönyt elhúztam, hogy egy kis világosság jöjjön be, bár eléggé borongós napra ébredtünk.
- Visszahúznád légyszi’. – mondta, majd a paplant a fejére húzta.
- Ugyan, nem tán kiütött ennyi alkohol. – mosolyogtam, majd az ágyára ültem.
- Elég későn; - itt megállt, mintha gondolkozna. – vagy inkább hamar értünk vissza, úgyhogy ne zaklass még, kérlek. – mondta párnájába beszélve.
- Rendben, viszont nem fogsz itthon maradni, bármit is csinálunk ma. – mondtam majd szobájából kijőve anyáékhoz tartottam.
- Kérsz reggelit? – kérdezte apa a tűzhelytől félrelépve.
- Igen, köszönöm. – majd leültem anya mellé.
- Jó volt a tegnap este? – kérdezte mosolyogva.
- Elment. – majd mosolyogva hozzátettem; - Brad még mindig élvezi az utóhatásait.
- Mikor értettek haza? – kérdezte mikor apa letette elém a rántottát, úgy látszik, mi ilyen rántottás család vagyunk.
- Nem együtt jöttünk vissza. Én hajnali egy körül. Brad nem tudom mikor. – válaszoltam egy falat rántottát bekapva.
- Akkor kivel jöttél haza? Remélem nem császkáltál egyedül. – szólt bele apa is a beszélgetésbe.
- Zack-kel. – mondtam és remélem, hogy itt lezártuk ezt a beszélgetést. George vigyorogva rám nézett, majd vissza a PSP-jébe.
- Kedves srác. – mondta anya, majd beleszürcsölt a kávéjába. Szemforgatva fejtettem ki a véleményemet. Hihetetlen, hogy mindenkinek így tetszik.
Mikor befejeztem, a tányért a mosogatóhoz véve elöblítettem, majd csöngettek.
- Megyek. – szólt apa, majd ismerős hangot hallva, Zack „reggelisjólnézekki” arcát meglátva léptek be a nappaliba.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem kell-e valami a boltból, mert éppen odamegyek. – mondta rám mosolyogva.
- Oh, de aranyos vagy. – válaszolta anya. – Mindjárt szétnézek, hogy szükségünk van-e valamire. – majd a hűtőhöz odalépve, egy tollal és papírral elkezdte írogatni, hogy mi kell.
- Egyedül mész? – kérdezte apa, miközben beljebb invitálta. Mivel én feleslegesnek éreztem magam, és pizsamába is voltam (akár látott már abban, akár nem) inkább a szobám felé igyekeztem.
- Igen, Todd kiütötte magát tegnap, így saját magam társaságát élvezhetem. – nevetett fel, mire felhorkantottam. De szellemes fiú.
- Sam. – szólt apa utána. Nagyon remélem, hogy nem kell elkísérnem. – Menj te is Zack-kel, így megtudjuk hol a bolt, és nem egyedül megy. – mosolygott apa.
- Kizárt. – álltam meg. – Mindjárt esik az eső. – mutattam ki az ablakon.
- Azért siessetek. – mondta anya, majd mellém sétálva belenyomta a kezembe a cetlit, amit én nem fogtam meg, így leesett. – Sam, légy szíves. – mondta majd felvéve a kezembe gyömöszölte.
Hangos sóhajjal a szobámba mentem, hogy felöltözzek. Egy virágos nadrágot, pólót és pulcsit magamra kapva kezdtem el keresgélni a bevásárlásra szánt szatyromat, majd megtalálva kedvtelenül léptem ki a szobámból. Mivel az esernyőt nem találtam meg, így fejemre húztam a kapucnimat.
- Akkor elraktad a listát? – kérdezte anya, miközben pénzt nyomott a kezembe, és elkezdett kifele tessékelni az ajtón minket, miután felhúztuk a cipőinket.
- El-el. – mondtam majd Zack-et otthagyva elindultam a bolt felé, amit még nem tudom, hol van.
Zack mellém érve elmosolyogta magát, majd elkezdte magyarázni, hogy hol van a bolt.
- Látod azt a házat? – mutatott egy sárgás ház felé.
- Igen. – válaszoltam a távolba nézve.
- Na, onnan már közel van. – nevetett fel arckifejezésemet látva, majd hozzátette; - Csak vicceltem, mindjárt odaérünk. – mire oldalba böktem, amin ő jót mosolygott.
- Jó vicc volt. – mondtam neki, majd befordultam az általam vélt helyes útvonalra.
- Szia, akkor én megyek a boltba. – köszönt el tőlem, majd az ellenkező irányba indult el.
- Nem erre kell mennünk? – kérdeztem felé fordulva.
- Azt nem tudom, hogy te hova tartasz, én viszont a boltba megyek. – felelte szórakozottan.
- Örülök, hogy te legalább élvezed ezt. – mondtam neki, majd a kapucnimat visszahúztam a fejemre, mert időközben leesett, és felé indultam.
- Jobban élvezném, ha nem lennél ilyen morcos. – vigyorgott, majd vállamat átkarolva húzott a bolt felé.
- Itt is volnánk. – mutatott egy boltocska felé. Azért hívnám boltocskának, mert a bolt szó nálam a nagyobb üzletekig is kiterjedhet, és ha azokat és ezt is boltnak hívnám, akkor… igazság szerint semmi nem lenne, de én inkább az előttünk lévőt boltocskának nevezném.
- Haladjunk, mert nem akarok megázni. – mondtam és az ajtón belépve elém tárult a belső tágasság. Vagyis inkább elém tárult volna. Odahajoltam Zack-hez, hogy kérdezzek tőle, de ő ezt félreértve puszit adott az arcomra(?).
- Te most ezt komolyan gondoltad? – néztem rá kérdőn és felháborodottan, szerintem teljesen jogosan.
- Azt csináltam, amit szerettél volna. – mondta mosollyal az arcán.
- Úgy látszik félreérthető jeleket adok akkor, mert én csak kérdezni szerettem volna tőled. – mondtam, majd egy lépéssel közelebb álltam a pénztárhoz, ugyanis ez nem önkiszolgálóbolt…ocska.
- Nem hinném, hogy a mi esetünkben beszélhetünk félreérthető jelekről. – mondta majd kérdő tekintetemet látva csak legyintett.
Egyre jobban kezd feléledni bennem az a gyanú, hogy ő azt hiszi, hogy akarok tőle valamit. Pedig nem, vagyis… Nem, nem akarok.
- Vajon valaha kijutunk innen? – néztem fel rá kérdőn, mire ő mosolyogva tovább tolt ugyanis mi következtünk.
- Jó reggelt, John bácsi. – köszönt a pénztáros öreg bácsinak Zack.
- Zack, de rég láttalak. – majd hátrafordulva bekiabált. – Magda, nézd ki van itt. – azzal visszafordult hozzánk. Szóval Zack-et itt is szeretik.
- Zack; - majd feltehetőleg Magda jelent meg az ajtóban. Gondolom, John bácsi felesége lehet. – de örülök, hogy bejöttél. – mondta majd a pult mögül kilépve megölelte őt. – És ki ez a szép kislány? Végre összeszedtél valami rendes barátnőt? – majd felém nézve rám kacsintott.
- Jaj nem, én nem vagyok a barátnője, mindössze egy helyen szállunk meg. – mondtam mosolyogva. Magda érdeklődve nézett Zack-re.
- Nem, még valóban nem a barátnőm. – majd felvéve szívdöglesztő mosolyát Magda-ra és John bácsira mosolygott. Utána rám nézett, ugyanis szinte szuggeráltam a szememmel. De nem igazán hatotta meg a gyilkos nézésem.
- Remélem, sok sikerrel jársz majd. – felelte Magda Zack-nek, majd a pult mögé lépve kezdődhetett is a vásárlás.
*
- Köszönjük. Viszlát. – mosolyogtam majd kiléptem a bolt ajtaján. Kissé lefagyott az előbbi mosoly az arcomról, mert az eső elkezdett esni. A jó hír az, hogy még csak esik, és nem szakad, a rossz az, hogy se esernyőnk, se taxi nincs itt (feltehetőleg) és Zack-et se tudom, hogy mit csinál még bent.
- Sziasztok és átadom. – lépett ki Zack is az ajtón. – Mehetünk. – nézett rám, én pedig az égre. – Ugyan, Sam, ez csak eső. Gyere már. – azzal megragadta a kezemet egyenesen kihúzva az esőre.
- Ne, várj. – majd kezemet kihúzva az övéből visszaléptem a tető alá. – Legalább várjuk meg még eláll. Nem szeretnék elázni. – néztem rá.
- Ha nem haladunk elmennek nélkülünk. – lépett vissza ő is az esőtől fedett helyre.
- Ilyen esőbe kétlem. – néztem rá, ugyanis egyre jobban rákezdte.
- Szerintem esőbe is át tudnak menni a szomszédos városba ebédelni. – mosolygott rám.
- Ne viccelj. – próbáltam meg humorizálni, de nem igazán értékelte.
- Ez csak víz. Nem olvadsz el. – nézett a szemembe.
- Honnan gondolod? – kérdeztem.
- Tudom és kész. – felelte, majd közelebb hajolt, amitől kirázott a hideg. – Tudod, mindig is ki akartam próbálni milyen lehet az esőben csókolózni.
- Akkor reménykedj benne, hogy egyszer lesz rá lehetőséged, és nem csap beléd közben a villám. – feleltem elhúzódva tőle.
- Most szerencsére nem villámlik. – azzal mosolyogva megfogta a kezem és kihúzott az esőre.
- Meg ne próbáld! – mondtam neki, és sietősen elkezdtem visszafele indulni.
- Gondolod, hogy meg merném próbálni? – nyúlt utánam a zuhogó esőben kisfiús mosollyal.
- Nem beszélhetnénk ezt meg később? – kérdeztem és próbáltam valami tetőt keresni, mert úgy látszik, az időjárás ellenünk szövetkezik ma.
- Nem mindegy, már úgy is teljesen eláztunk. – mondta és berántva egy buszmegállóba (szóval járnak erre buszok) rám nézett én pedig rá.
- „El fognak menni nélkülünk.” – mondtam neki mélyebb hangon utánozva, vagy inkább utánozni próbálva az ő hangját. – Most már nem érdekel? – kérdeztem eléggé frusztráltan, mert nem szeretek megázni. Igen, gondolom, hogy más sem szeret, de miután Londonban elkap pár zuhé egy nap, akkor átgondolja az ember, hogy egyáltalán kimozdul-e.
- Nem, most más érdekel. – nézett rám szórakozottan.
- Ennek nagyon örülök, de most az érdekeljen inkább, hogy hazajussunk, ne az a más valami. – néztem rá komolyan, de a végén elmosolyodtam.
- Vagy inkább valaki, nem gondolod? – kérdezte fejét oldalra fordítva.
- Én tőlem valaki is lehet, csak menjünk, ha már elindultunk. Tiszta víz vagyok, kezd nagyon elegem lenni a napból, úgyhogy ne mérgelj még te is. – mondtam majd karját megfogva húztam ki az esőbe, hogy menjünk. Ha tudnám visszafele az utat már rég itt hagytam volna. De eme információ hiányába rá vagyok utalva.
- Egyébként, milyen fiú az ideálod? – kérdezte szórakozottan, miközben gyorsabbra vettük a tempónkat. Kérdésére felnevettem, mert erre nem igazán számítottam.
- Elég nagyok az elvárásaim, úgyhogy nem kezdem el sorolni, ha nem haragszol. – mondtam egy mosolyt elfojtva.
- A kézfogás nálad azt jelenti, hogy megfelel valaki az elvárásaidnak? – kérdezte kezünkre nézve. Ha most sütne a nap erre a kérdésre teljesen biztosan állíthatom, hogy elpirultam volna. Lehet, hogy mégiscsak jól jött az eső. Jelenesetben csak elengedtem majd kapucnimat fogva vettem még sietősebbre a tempót.
Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon, aki berántott két ház(?) közé. Na, én még ilyet sosem láttam. Két, különböző ház között van kihagyva egy ilyen kis sikátor, viszont a tetejük egy, így összeérve esőmentes helyett biztosítanak.
- Nekem nem baj, ha fogod a kezem. – mondta majd elém lépve az arcomból kisimított egy vizes tincset. Ajkamba beleharapva fordítottam el a tekintetem róla.
- Zavarba hoztalak? – kérdezte huncut mosollyal az arcán, miközben egyre csak közeledett.
- Zack, ne csináld. – kértem, majd fejét az én fejemnek döntötte.
- Mit? – kérdezte értetlenül.
- Ezt. – fogtam meg a kezét, amit a nyakamon pihentetett, és megpróbáltam visszarakni oda, ahova való.
- Mond, hogy nem tetszik és mehetünk tovább. – mondta távolabb lépve tőlem, ürességet hagyva maga után.
- Nem tetszik. – kezdtem el komolyan, de arcát látva, amin kisfiús mosoly ült, ajkamba beleharapva fojtottam el egy mosolyt.
- Engedni fogod valaha, hogy megcsókoljalak? – kérdezte visszalépve előző helyére.
- Szerintem most menjünk. – mondtam, majd egy pillanatra fejemet mellkasának döntöttem. Testem reakciója volt a fejemtől függetlenül. Miután elmosolyogta magát, megfogta a karom.
- Most már mehetünk. – mondta és kiléptünk vissza az esőbe. Karomat hevesebben rántottam vissza a kelleténél, amin felnevetett, nem foglalkozva az esővel, ami már kezdett csendesedni.
Komizz, pipálj, iratkozz fel:)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése