- Nemsoká odaérünk. – válaszolta Todd. – Igazság szerint ez egy nagyobb pub, ahol az itteniek szoktak összegyűlni egy kis zenélgetésre. Tavaly baromi jó volt.
„Tavaly” akkor ez nem az első eset, hogy Zack szülei elhozzák magukkal Todd-ot is.
- Ti mióta szoktatok együtt elmenni nyaralni? – kérdeztem halkabban Zack-et, miután Brad folytatta fantasztikusan izgalmas történeteit.
- Szóval te kérdezhetsz tőlem bármit, viszont az én egyetlen feltett kérdésemre nem akarsz válaszolni. – mondta rám se nézve Zack.
- Akkor nem érdekel. – válaszoltam neki.
Utálok az aaron-ös kapcsolatomról beszélni. Lezártam, vége. Nem is értem miért érdekli ennyire ez a téma.
- Ha nem, hát nem. – mosolygott Zack. Gondolom rájött, hogy ezt a játékot ketten is játszhatjuk, és nyilvánvalóan az is felcsillant neki, hogy nekem nehezebb lesz ezt kibírni, mint neki.
- Itt is volnánk. – tárta szét a kezét Todd, mintha a saját házába vezető utat rajzolná fel.
A helybe belépve jóleső érzés fogott el. Kisebb égők voltak a falra akasztgatva ezzel otthonias légkört teremtve. Semmi ismerős, ellenség, akik szeretnek a legrosszabb pillanatodnál ott állni melletted, hogy a képedbe mondhassák később.
- Igazán szép hely. – mondtam a többieknek.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott rám Zack.
- Na, akkor indítsuk be a bulit. – karolta át a vállunkat Todd, majd a pult felé húzott minket.
- Szerintem itt nem kell „buliznod” – mutattam idézőjeleket a levegőbe.
- Itt csak alapozunk. – mondta komolyan, majd elkezdte rendelni az italokat. Zack-kel összenézve jót mosolyogtunk Todd kijelentésén.
Egy asztalhoz leülve vártuk, hogy kihozzák az italokat, amikor Todd rám nézett.
- Sam, te hány éves is vagy? Csak mert alkoholt rendeltem. – kérdezte meg tőlem.
- Dőljetek hátra, ez húzós lesz. – mondta felnevetve Brad.
- Todd, nagyon vicces vagy, csak viccelődj másokkal inkább. Egyébként köztem és közted körülbelül félév lehet, bár az agyi szintedet tekintve idősebb vagyok nálad, szóval hanyagold az ilyen és e fajta kérdéseket. – mondtam neki, majd fejet ráztam.
- Csak vicceltem, nem akartalak megbántani. – nevetett, majd testhelyzetét tekintve át akarta rakni a kezét a vállamon, de szerencséjére először rám nézett. A tekintetemből valószínűleg ki lehetet olvasni, hogy ne tegye.
- Egyébként 18 éves a húgom, de én vigyázok rá, szóval nem iszik ő annyit. – mondta Brad.
- Nem ejthetnénk ezt a témát? – kérdeztem türelmetlenül, amikor meghozták az italokat. Todd vállát megrántva válaszolt, gondolom rájött, hogy ő is olyan idős, mint én, így ráhagyta a dolgot.
Ezután Brad átvette a beszéltető szerepet, ezáltal feledésbe merültem. Ő mindig is szeretett a középpontban lenni, velem ellentétben. Utálom, ha szerepelnem kell, nemhiába, nem jelentkeztem sose iskolás színdarabokra, vagy bármiféle ’ki mit tud?’-ra.
A beszélgetést, amire egyébként figyeltem, így megtudtam a fiúkról pár információt, a telefonom szakította meg.
- Itt van térerő? – néztem kérdőn a többiekre.
- Nagyon úgy néz ki. – válaszolta Brad, majd gyanúsan kezdett el méregetni, miközben kifele menet felvettem a telefonom.
- Igen? – szóltam bele a telefonba, és csak remélni mertem, hogy nem jól láttam a kijelzőn villogó nevet.
- Szia. – szólt bele bátortalanul(?) Aaron. - Ráérsz egy kicsit? – kérdezte már erőteljesebb hangon.
- Rád nem igazán érek. – válaszoltam bele a telefonba, amin Aaron felnevetett.
- Mindig is szerettem a humorod Sammy. – szinte láttam magam előtt a mosolyát.
- Neked csak Sam. – mondtam szem forgatva, amit ugyan ő nem láthatott, így próbáltam olyan hangot megütni, amivel világossá válik neki, hogy fölösleges elkezdeni ezt a beszélgetést.
- Most miért kell ezt csinálni Sam? Sajnálok mindent. Részeg voltam, hidd el józanon sose tettem volna ilyet. – mondta.
- Másnak részegen se fordul meg ilyen a fejében. Egyébként is, mondtam már, hogy lezártam. A hülye „sajnálom” dumádat meg mondjad a következő lánynak, aki még hisz neked. Engem nem érdekelsz.
- Ugyan, úgy se bírod ki nélkülem sokáig. Ha nem lenne ott Brad már rég együtt lehetnénk újra. – mondta elégedetten.
- A baj itt csak az, hogy nem Brad miatt nem vagyunk együtt, hanem Te miattad. – mondtam dühösebben. – Úgy gondolom, hogy ha az állítólagos barátom lefekszik az állítólagos barátnőmmel, valami elég gáz van a háttérben. – közöltem vele.
- Lia sose volt a barátnőd. – válaszolta.
- Ennyit tudsz mondani, hogy Lia sose volt a barátnőm? Ebből is látszik, hogy mennyire figyeltél rám. Mindig is el voltál foglalva a saját dolgaiddal. – mondtam kissé felemelve a hangom ezzel teljesen elfelejtve, hogy hol is vagyok éppen.
- Szerintem mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. – válaszolta nyugodtan. – Nem tudok többet mondani, sajnálom az egészet, hogy megbántottalak, mindent.
- Engem viszont ez egyáltalán nem érdekel. Ha ennyiszer átvertél mi a garancia, hogy többször nem fogsz? – kérdeztem, bár nem érdekelt a válasza.
- Tanultam belőle, és rájöttem, hogy fontos vagy nekem. – válaszolta.
- Most jöttél rá? Miközben Lia-val lefeküdtél, is így gondoltad? – tettem fel kérdéseim, és megpróbáltam nyugodt maradni, mint akit ez egyáltalán nem érdekel.
- Úgy látom elemedben vagy, úgyhogy hagylak lenyugodni. – felelte kedvesebben.
- Én nyugodt vagyok, mindössze tudni szeretnék néhány dolgot. - mondtam a hangomat lejjebb emelve. – Mióta kavartatok Lia-val a hátam mögött? – tettem fel azt a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztat.
- Nem kavartunk sose, csak akkor, és nem is fogunk soha többet. Hiba volt.
- Nagyszerű, most, hogy mindent tudok, akár véget is vethetnénk ennek az egésznek. – mondtam, ugyanis tudtam, hogy hazudik, és kár lett volna tovább rágni ezt a témát.
- Nem hiszed el, igaz? – kérdezte. Hogyan is hihetnék neki?
- Ne haragudj, de most le kell tennem. Mennem kell. Szia. – válaszoltam és csak reménykedni tudtam, hogy nem csuklik el a hangom.
- Rendben, Sam. Vigyázz magadra. Szia. – majd kinyomtam a telefont.
Legszívesebben a földhöz vágtam volna, nem mintha ő tehetne a dolgokról. Úgy látszik Brad-nak igaza volt, hogy nem léptem még túl Aaron-ön teljesen. Könnyeimet letöröltem arcomról, ugyanis pár kikívánkozott a szememből.
A bárba visszafelé menet, ugyanis egy kicsit arrébb mentem, majdnem beleütköztem Zack-be.
- Minden rendben? – kérdezte arcomat fürkészve.
- Persze, csak hívott az egyik barátnőm. – válaszoltam tekintetét kerülve.
- Értem. – mondta, de láttam rajta, hogy ennyivel nem elégszik meg, viszont azt is belátta, hogy nem fogok neki semmit se mondani.
A bárba visszaérve Brad-ék kérdőn néztek ránk. Én pedig rájuk.
- Ki volt az? – kérdezte Brad tárgya térően.
- Heather. – mondtam remélve, hogy nem fog gyanút.
- Heather, mi? – kérdezte szemöldökét felhúzva.
- Igen, ő volt az. Egyéb kérdés? – húztam fel én is a szemöldököm, majd leültem vissza Todd mellé.
- Nincs, viszont ne felejtsd el, hogy Aaron bátyjával jóban vagyok. – mondta majd folytatta a beszélgetést Todd-dal. Zack ekkor kérdőn rám nézett, majd megrázta a fejét.
- Remek. –túrtam bele a hajamba. – Viszont én most megyek, mert elfáradtam, úgyhogy sziasztok. –mondtam majd felálltam.
- Elfáradtál? – mosolygott furán Brad, kicsit sokat ihattak Todd-dal. – Nem találsz haza, és nem szeretnélek keresgélni ilyenkor tekintve, hogy még térerő sincs.
- Szerintem ne igyál annyit, mert ilyenkor kifejezetten bunkó tudsz lenni. – mondtam, majd otthagytam őket.
Igazán örülnék pár visszajelzésnek a blogommal kapcsolatban (ha olvassa valaki), szóval, ha tetszik nyugodtan írj kommentet vagy pipálj:)! xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése