Negyedik fejezet.

"- Zack? – mondtam kisegítve, és nagyon reméltem, hogy a válasza az lesz, hogy nem, nem az, hanem valami xy nevű.
- Igen ő az. – felelte mosolyogva.
Majd szememet lehunyva reméltem, hogy ez csak egy vicc, amit a Brad és George tervelt ki ellenem."

- Na Sam, nem jössz? – kérdezte sürgetően George.
- Nem köszi, én ezt most kihagyom, ahogy mondtam eléggé lefárasztott az út. – és ásítottam egyet, csakhogy nyomatékosítsam a mondanivalómat.
- Oké. Álmodj szépeket. – mosolygott rám, majd puszit küldve kiment a szobámból és feltehetőleg a házból is.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy kiment és vártam pár percet, nehogy valamiért visszaszaladjon, felkeltem és az előszobában lévő ablakokhoz mentem, hátha valamit vagy valakit meglátok, mert nem akarom elhinni, hogy Zack és a hülye haverja itt vannak. Sajnos nem ezen ablakok előtt ültek, és a házat körüljárva sem találtam meg a megfelelőt, ami pont megmutatja nekem az ismeretlen személyek kilétét. Viszont nevetéseket hallottam, szóval biztos jól szórakoznak. Remek, más se hiányzott.
A szobámba visszaérve rájöttem, hogy nem ártana lefürödnöm, így hát a fürdőszobát felavatva tettem meg ezen cselekedetem. Meg kell hagyni nem olyan lepukkant hely ez, sőt igazán otthonos kis apartmant kaptunk. És bónuszajándékként még meleg víz is volt, bár lehet, hogy ez csak a kiváltságosoknak jár, akik először fürödnek.
A tusolóból kilépve valamiért elfogott egy rossz érzés, olyan nem is tudom milyen. Mintha lenne itt valaki, de nyílván megőrültem és a fáradtság már ilyen paranormális gondolatokat hoz ki belőlem.
A pizsamámat magamra véve, ami egy bő, feliratos pólóból és egy rövidnadrágból állt, kiléptem a fürdőből. A nappaliban égve találtam a lámpát. Gondolom hazajöttek a többiek. Bár elég nagy csend van, de az is lehet, hogy csak bejöttek miközben fürödtem és égve hagyták. Mindegy. A szobámba visszaérve éppen az ágyamat csináltam meg, amikor valaki a hátam mögül megköszörülte a torkát.
- Jézusom. – kiáltottam fel kapva egy kisebb szívrohamot. – Te meg mit keresel itt? – néztem rá Zack-re.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. –nézett rém bocsánatkérően. – Anyukádék mondták, hogy nézzelek meg még élsz-e.
- Amint látod. – mutattam magamra. – Bár ha nem jössz megelőzhettük volna, hogy szívbillentyű zavarban kezeljenek idős koromba. – fordultam vissza az ágyneműhúzáshoz.
- Ne haragudj, tényleg. Helyrehozhatnám valahogy? Segítsek? – kérdezte vigyorogva.
- Azzal segítenél, ha kimennél, és hagynád, hogy nyugodtan aludhassak. – néztem rá, majd a paplanhuzattal kezdtem el bajlódni.
- Ugyan már Sam. Ne legyél ilyen elutasító. – mosolygott rám, majd odalépve mellém kivette a kezemből a huzatot és segített.
- Ki árulta el a nevem? – kérdeztem. – És mint mondtam nem kell a segítséged, köszi. – ezzel kivéve a kezéből a már felhúzott takarót. Elég gyors volt, meg kell hagyni.
- A bátyád mondta el, remélem nem gond. – kacsintott rám.
- Most már tök mindegy. – válaszoltam.
- Nem jössz ki beszélgetni? – mutatott az ajtó felé.
- Sajnos, mint mondtam elfáradtam, szóval pihenni szeretnék, nélküled. – hangsúlyoztam az utolsó szót.
- Rendben. – emelte fel a kezét megadóan. – Úgy látom, egy makacs nőszeméllyel van dolgom. – ezzel felnevetett.
- Zack, te rettentő humoros vagy, viszont ha megbocsájtasz. – kerültem ki, ugyanis a konyhába tartottam egy kis vízért. A lépteket halottam, Zack nyilvánvalóan követett.
- Anyukád szerint, nem szereted az ilyen helyeket. – mondta egy székre leülve.
- Valóban, viszont azt elfelejthette említeni, hogy azt sem szerettem, ha ilyen időben ismeretlenek törnek rám megzavarva az esti nyugalmamat. – néztem rá miközben a hűtőből kivettem a vizet.
- Remélem, holnap a kis túrán lesz időnk megismerni egymást. – mosolygott rám.
- Kérsz? – mutattam a vizes palackra. A jólneveltség győzött makacsságom ellen.
- Nem, köszi. – felelte mosolyogva, vajon ez az idióta mosoly mindig az arcán van.
- Milyen túráról van szó? Ugye holnap nem kell élveznem a társaságodat? – kérdeztem leülve szembe vele.
- A szüleim és a te szüleid éppen most beszélik meg a részleteket, de mivel én itt vagyok, így nem tudok neked pontos információkkal szolgálni. – nézett a szemembe.
- Nagyon jó. – ittam bele a vizembe.
Miután megittam, a poharat a mosogatóba téve indultam volna vissza a szobámba, de előbb ránéztem Zack-re;
- Mondjad. – mondta Zack felállva a székről.
- Kikísérjelek, vagy egyedül is kitalálsz? – kérdeztem tőle.
- Kitalálok, hacsaknem az ajtóhoz kísérve egy esti búcsúcsókot nem kapok. – nézett bele a szemembe vigyorogva.
- Sajnos erre nem a legmegfelelőbb személyt találtad meg. – mondtam neki grimaszolva.
- Kérni fogod azt még, hidd el. – mondta. – Addig is jó éjt! Aludj jól. – mosolygott majd becsukta az ajtót maga után.
Na, remek. Egy újabb beképzelt srác. Az ágyamba lefeküdve, egy darabig még vártam a családom, akik nem igyekeztek, majd elaludtam. Gondolataim viszont önkénytelenül is Zack felé kalandoztak.



Köszönöm szépen a díjat itt is ~petra* -nak.
Rettentően örülnék egy-két kommentnek, ha tetszett a rész, vagy a blog:) Pipálni és feliratkozni is ér ;)