Tizenegyedik fejezet.

Sziasztok:)! Ez a rész elég hosszú lett (word-be 5 oldal), úgyhogy remélem elnyeri a tetszéseteket. Itt felbukkan több új szereplő is, akiket a fantáziátokra bízok kinézetileg. Mindenféle visszajelzésnek örülök a résszel kapcsolatban, úgyhogy ne tartsátok magatokban :)! Nem is húzom tovább az időt. 

Jó olvasást. xx

- Nagyon megáztatok? – kérdezte anya, amikor nagy sokára hazaértünk.
- Ááá, dehogy. – feleltem majd végig csattogtam a konyhába vezető úton és leraktam, amiket kért.
- Öltözz át, szárítsd meg a hajad, és készülődj, mert elmegyünk…- majd itt félbeszakítottam anya mondandóját.
- Nem megyek sehova, most tényleg nem. – majd meg sem várva válaszát a fürdőszobába mentem, hogy helyre tegyem a kinézetem, már amennyire helyre lehet azt tenni.

*

- Akkor elmentünk, biztos nem gondoltad meg magad? – kérdezte anya, amikor bejött a szobámba.
- Teljesen biztos. – mondtam fel sem nézve a könyvemből.
- Úgy sajnálom, hogy kimaradsz ebből. – mondta, hátha bűntudatot ébreszt fel bennem.
- Én is, nagyon. – sóhajtottam fel szarkazmussal a hangomban, majd anyára néztem.
- Samantha; - a teljes nevemen szólít, ez mindenképpen valami hegyi beszéd féle lesz. – örülnék, ha nem a nyaralás alatt kezdenéd kiélni lázadó tinédzser korodnak a végét. – mondta majd kiment a szobámból.
Ez igazán könnyen ment. Semmi letolás, csak egy ártalmatlan „miért most lázad a gyerek” mondat, amit mostanában sokszor megkaptam tőle. Nem gondolom, hogy lázadnék, mindössze unom ezeket a nyaralásokat.
- Anyád nagyon maga alatt van. – jött be apa a szobámban.
- Hát még én. – motyogtam. – Holnap elmegyek, de most semmi kedvem. Nem jó az idő, mindjárt megint esik, nem szeretnék megázni még egyszer. Az is lehet, hogy megfáztam. – köszörültem meg a torkom nyomatékosításképp.
- Tudom, hogy semmi bajod. – mosolygott apa. – De tudod milyen sokat jelent ez anyádnak.
- Azért menjetek nélkülem, csak elrontanám. – mondtam normális hangnemben.
- Ez az utolsó, hogy kibújsz ez alól. – mondta majd puszit adott a homlokomra.
Az ajtócsapódás jelezte, hogy egyedül maradtam. Könyvemet félretéve az ablakhoz sétáltam. Az idő továbbra se javult, viszont az eső innen, bentről, úgy néz ki elállt.
Az ágyamra visszaülve eszembe jutott Zack, de gyorsan elhessegettem ezeket a gondolataimat, és a konyhába települve teát kezdtem el készíteni.
Mikor készen lettem, kopogtak az ajtón. Mint egy rossz, romantikus filmben az első, ami eszembe jutott, hogy Zack ugye nem maradt itthon. Egy pillanatig átgondoltam, hogy mi van, ha nem nyitom ki, hiszen állítólag mindenki úgy tudja, hogy elmentünk. De második kopogtatásra muszáj volt az ajtó felé botorkálnom.
- Megyek. – majd a kilincs lenyomásával megpillantottam az apartman tulajdonos fiát. Remek, legalább nem Zack.
- Ne haragudj a zavarásért, de úgy tűnik, hogy valami gond akadt a víz használattal több apartmanba; - nem is tudtam, hogy vannak itt többen is, látszik, milyen figyelmes vagyok. – így meg szeretném kérdezni, hogy bemehetek-e egy gyors ellenőrzésre. – mondta mosolyt erőltetve az arcára, nem tűnik túl kedvesnek, de ezt kinézete ellensúlyozza.
- Persze gyere csak. – mondtam majd az ajtót kitártam előtte. Ha jól emlékszem Abraham-nek hívják.
- Kösz. – majd céltudatos lépésekkel a fürdő felé kezdte venni az irányt.
Mivel nem tudtam mit tenni, ezért követtem, hátha segítségre lesz szüksége.
- Hogy-hogy itthon maradtál, úgy láttam a többiek elmentek. – kérdezte most már kedvesebb mosolyt varázsolva az arcára.
- Hosszú történet. – mondtam és legyintettem egyet a levegőben.
- Mindegy, örülök, hogy itt találtalak. – kezdett el valamit csavargatni a csapok alatt. – Oké, úgy tűnik, hogy minden rendben. – mondta és azzal felállva kilépett a fürdőből.
- Remek. – válaszoltam utána menve.
- Ha van kedved, vagy nagyon unatkozol, gyere át és nézhetnénk valami filmet. – mondta most már őszinte mosollyal az arcán.
- Átgondolom. – mosolyogtam vissza, majd elköszöntünk.
Amint kilépett már át is gondoltam. Szobámba lépve egy kardigánt felkapva zártam be a bejárati ajtómat, és mentem egyenesen Bram házáék felé. Jobban körülnézve tényleg vannak új nyaralók.
- Bocsi, ne haragudj. – szólt felém egy magas, szőke lány, körülbelül velem egy idős lehetett.
- Igen? – kérdeztem.
- Azt szeretném kérdezni, hogy nem tudod-e véletlenül, hogy miért nincs víz a házban. – kérdezte érdeklődően.
- Nálunk van, viszont Bram, a tulaj fia, az előbb jött be ellenőrizni, talán még utoléred. Ott lakik. – mutattam a nagy barna ház felé.
- Köszönöm. – mosolygott rám, majd ott hagyva Bram felé ment.
Ekkor rájöttem, hogy hülye ötlet volt kijönni a házból, hogy filmet nézzek egy idegennel, így visszamentem, és vártam, hogy megegyen az unalom, ami mindenféleképpen megevett volna, de inkább itt egyen meg, mint valahol máshol.

*

- Megjöttünk. – kiabált be anya a szobámba, amire hirtelen felriadtam.
- Oké. – mondtam majd szememet újra becsuktam, hogy elvigyen az álommanó Álomországba.
- Képzeld mit beszéltünk meg, – csörtetett be Brad a szobámba. – ma este grillpartit tartunk. – mosolygott.
- Csakhogy az eső esik, így kénytelenek leszünk elhalasztani. – mondtam neki majd még jobban betakaróztam.
- Te átaludtad az egész napot? – kérdezte, majd egy rántással lehúzta a takarómat. – Mert már egy ideje nem esik az eső, sőt, ki is virult az idő.
- Ha már vége a napnak, akkor valószínűleg. – mondtam, majd kezéből kivettem a takarót. – És ha megbocsájtasz, aludni szeretnék.
- Délután öt óra. Hét óra körül kezdődik, addig szedd össze magad. Állítólag jött valami új család is, ők is ott lesznek.
- Tudom, találkoztam velük. Jobban mondva a lányukkal. – feleltem.
- Na, akkor mégiscsak kimozdultál. – mosolygott az ajtóból visszanézve.
Tényleg átaludtam a napot, pedig ilyet nem szoktam csinálni. Biztos leszívta a sok hülyeség az agyam.

*

Hét órára felébredtem és félóra múlva mondhatni teljes harci felszerelésben voltam. Rekordidő. Kipihenten, és eltervezve, hogy nem fogok tudomást venni Zack-ről. Éppen elég volt a reggeli kis herce-hurca.
- Sam, gyere segíts! – mondta anya a konyhából.
- Mit csinálunk? – kérdeztem, mikor odaértem mellé.
- Salátát. – mosolygott rám, majd kést adott, hogy segítsek aprítani a zöldségeket. – Ki aludtad magad? – kérdezte meg végül.
- Igen, sikerült. – mosolyogtam, majd George bejött a konyhába és magyarázni kezdett valamiről.

*

Mikor kiértünk a grillezésre, már javában folyt. A többiek már mind kint voltak, és bármennyire is hihetetlen Zack és Todd éppen beszélgettek a lánnyal, akivel találkoztam.
- Sziasztok. – köszöntem, majd egy széket keresve leültem a lehető legtávolabb Zack-éktől.
- Szia, még be se mutatkoztam. Carole vagyok. – ült le mellém a magas, szőke lány.
- Én pedig Sam. – mosolyogtam rá. Kedvesnek tűnik, de alamuszi nyuszi nagyot ugrik, szóval még bármi lehetséges.
- Találkoztál már a fiúkkal? – mutatott Zack és Todd felé.
- Igen, volt szerencsém megismerni őket. – válaszoltam.
- Kedvesek. – mondta majd lesütötte a szemét. Vajon melyik csavarhatta így el a fejét? Sejtéseim vannak.
- Ja, valóban.
- Sziasztok. – jött oda Bram köszönni. – Sam ráérsz egy picit? – kérdezte felém fordulva.
- Persze. – mondtam és követni kezdtem. De előbb még Brad-ék felé pillantottam. Zack-kel találkozott a tekintettem, szemei kikerekedtek majd egy fejrázással elnevette magát. – Miben segíthetek? – kérdeztem meg Bram-et.
- Nem jöttél át délután. – mondta, majd kitárva előttem az ajtót beengedett maga elé a házukba.
- Aludtam. – mosolyogtam felé fordulva.
- Akkor most bepótolhatnánk. – mondta ő is mosolyogva, mire szemeim kikerekedtek.
- A filmnézést? Most grillezünk. – néztem rá.
- Nem a filmnézést, hanem a megismerkedést. – mondta, majd felhúzott az emeletre.
- Kint is tudunk ismerkedni tudtommal. – mondtam, majd szobájába belépve megpillantottam egy gitárt. – Tudsz gitározni? – kérdeztem a hangszer felé lépve.
- Mondhatni. – felelte szerényen, majd mellém állt.

- Játszol valamit? – kérdeztem mosolyogva tőle.
- Esetleg megnézhetem, mit tehetek. – azzal leült az ágyára a gitárt az ölébe vette és belekezdett a Use Somebody első akkordjaiba. Mikor befejezte megtapsoltam, amit megmosolyogott.
- Köszönöm, köszönöm. – hajolt meg színpadiasan, amin felkuncogtam.
- Tehetséges vagy. – mondtam még jobban emelve az önbizalmát.
- Örülök, hogy tetszett. – mosolyogott, mikor az anyukája belépett a szobába.
- Gyertek, mert nemsokára eszünk. – felelte kedvesen Augie, majd kiment.
- Menjünk. – mondta Bram és kezemet megfogva léptünk ki a házból.
Kicsit furán nézhettek ránk, amikor kéz a kézben léptünk ki. Igazság szerint furán is éreztem magam, így zavartan elengedtem a kezét, és összefontam a mellkasomon. Carole-t éppen Zack nyakán csimpaszkodva vettem észre. Természetesen nem a szó szoros értelmében, de már nem sok kellett, hogy egy széken üljenek. Visszaülve előző helyemre, ugyanolyan arcot vágva, mint az utóbb, mikor Bram hívott, Zack.
- Sam, gyere már. – futott oda az öcsém hozzám. - Segíts kihozni a PSP-met a kocsiból, mert Todd-nak mutatni akarok rajta valamit.
- Hol a kocsi kulcs? – kérdeztem felállva.
- A lakásban. – felelte, majd visszafutva Todd-hoz otthagyott.
- És most én menjek el érte? – kérdeztem meg utolérve George-ot.
- Lécci, lécci. – kérlelt boci szemekkel.
- Rendben. – válaszoltam mosolyogva, majd Zack-re nézve megráztam a fejem, mert úgy látszik beigazolódott az elméletem, miszerint ő mindig az éppen kezére eső lányokat hülyíti meg.
- Nem ülsz le? – kérdezte meg végül Bram, aki már ott beszélgetett.
- De mindjárt, csak…mindjárt jövök. – feleltem és elindultam az apartmanunk felé.
És reméltem, hogy teljesen véletlenül sokáig fog tartani a kulcskeresés, így nem kell visszamennem, mert nem igazán van ínyemre nézni, ahogy Zack és Carole flörtöl.
Sajnálatos módon, hamar rátaláltam a kulcsra, az autóra is, így elég hamar visszaértem.
- Tessék. – nyújtottam oda George-nak a játékot, majd leültem az asztalhoz. És aztán fel is keltem, hogy öntsek magamnak valami üdítőt.
- Nekem is öntenél, légy szíves? – nyújtotta felém a poharát Zack, miközben Carole keze a combján(?) pihent. De jól összeismerkedtek röpke másfél-két óra alatt.
- Persze. – néztem rá gúnyos vigyorral az arcomon. – Mit kérsz? – kérdeztem.
- Abból szeretnék. – mutatott az legtávolabbira.
- Akkor kellj fel érte. – mondtam, majd mintha mi sem történt volna visszaültem a helyemre. Zack mosolyogva megrázta a fejét.
- Majd én hozok neked. – állt fel megbabonázva Carole. Legalább lesz kit ugráltatnia.
- Nem kell, köszi. – majd Zack visszanyomta maga mellé, és felkelt ő érte.
- Szóval akkor megmutatjátok azt a helyet, fiúk? – kérdezte izgatottan Carole. Talán ebben a percben gondoltam át újra, hogy kedves-e vagy idegesítő. Végül az idegesítő vihette el a fődíjat. Gratulálok neki, bár nem volt nehéz küzdelme, szegény kedvesnek lehetősége se volt nyerni.
- Nem tudom, majd még eldöntjük. – mondta Todd a játékból kinézve.
- Sam, hoznál 3 tányért bentről? Mert úgy látszik nem lesz elég, ami itt van. – kérdezte anya. Egy bólintással válaszoltam, majd miközben mentem értük ránéztem a ruhámra, de nem találtam semmi „Segíthetek?” jelzést rajta, szóval nem értem miért engem kérnek meg mindenre.
Miközben a konyhába szedtem a tányérokat, hallottam, hogy becsukódik a bejárati ajtónk.
- Mi bajod van? – kérdezte hátam mögé lépve Zack.
- Nincs bajom. – mondtam majd tovább törölgettem a tányérokat, mert nem lettek elpakolva a mosogatóból.
- Valami csak van. – mondta mosollyal a hangjában.
- A kis barátnődnek lesz inkább mindjárt, ha nem mész vissza hozzá hamarosan. – mondtam és megfordultam immár a tányérokkal a kezemben.
- Mondja ezt az, aki kézen fogva járkált az előbb egy fekete hajú sráccal. Te is láttad őt? – kérdezte a pultnak neki dőlve karba font kézzel.
- Én egy másik lányt láttam, aki éppen egy barna hajú srácnak a combjára tette a kezét. – mondtam és megpróbáltam kikerülni őt, de nem igazán engedte. Kezemből kivette a három tányért, majd letette.
- Azokat ki kell vinni. – mondtam fura arccal, mert nem értettem előző tettét.
- Tudom. – felelte édes mosollyal az arcán, majd engem neki döntve a konyhapultnak rám nézett.
- Zack, ha megkérhetnélek, kiengedsz? – kérdeztem kezeimet mellkasára rakva, hogy eltoljam magamtól.
- Féltékenykedős típus vagy? – kérdezte meg kezeit két oldalam mellé téve.
- Csak annyira, mint valamennyiünk itt. – mondtam neki elkapva tekintetem arcáról.
- Tudod, engem perpillanat csak egyvalaki érdekel. – mondta arcom megfogva, hogy rá nézzek.
- Elbírom képzelni. – kaptam ki a fejem keze közül egy mosolyt elfojtva.
- Szeretem, amikor elfojtasz egy mosolyt. – mosolygott rám, majd homlokát az enyémnek érintette.
- A csajozós dumáidat tartogasd másnak. – mondtam és kezét felemeltem mellőlem a konyhapultról.
- Hova ilyen sietősen? – kérdezte visszahúzva.
- Minél távolabb tőled. – mondtam majd leszedtem kezeit a csípőmről. Nevetése betöltötte az egész szobát, úgy látszik nem vett komolyan.
- Ezt teljesen komolyan veheted. – elfordulva elfojtottam egy újabb mosolyt és felvettem a tányérokat.
- Úgy nehéz, hogy te se teszed. – hátam mögé lépve átölelt és fejét a vállamra tette. – Már előre imádom azt a napot, amikor megadod magad. – majd puszit nyomott az arcomra. – És úgy érzem, egyre jobban közeledik. – mosolygott mire oldalba vágtam.
- Úgy érzed? Én nem. – mondtam fejemet megrázva.
- Mégse mondod, hogy hagyjalak békén. – fordított maga felé.
- Hagyj békén. – próbáltam komoly maradni, és nem elmosolyogni magam, ami nehéz volt, tekintve, hogy Zack folyamatosan vigyorgott.
- És ha nem? – kérdezte kihívóan.
- Akkor éhen halunk. – próbáltam drámai hangulatot kelteni. – Úgyhogy menjünk már, mert még bejön valaki, aztán magyarázkodhatok. – mondtam a tányérokat felvéve és kikerülve őt.
- Miért kéne magyarázkodnod? – kérdezte, miközben bezártam az ajtót.
- Majd meglátjuk, ha visszaérünk. – mondtam és visszasétáltunk.