Tizenharmadik fejezet.

Sziasztok:) Köszönöm, a kommenteket az előző fejezetekhez, igazán jól esetek!

A legutóbbi részhez nem kaptam visszajelzéseket, ugyan de mivel megígértem, hogy hozok ma egy újabb részt, így itt is vagyok ;D
Csak ennyit akartam, remélem elnyeri a tetszéseteket, nyugodtan kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel! :)

Jó olvasást! xx

Reggel viszonylag könnyen ébredtem fel, szinte kipattantak a szemeim, mikor az telefonomat megtaláltam éppen fél kilenc volt. A tegnapi nap hatására, ami elég sok volt, még a fejemet visszadöntöttem a párnára. Vajon, ha Carole-ék nem jöttek volna meg, akkor is így alakult volna a kapcsolatunk Zack-kel. Valószínűleg nem. A tegnapi napot, egészen a reggeli incidenstől a hazajövetelig (ami ma volt ugyan, de inkább a tegnaphoz kötném) úgy ahogy van, kitörölté tenném legszívesebben. Hülye voltam, hogy egy kicsit is elhittem, amiket Ő mondott. Így mától kezdve ignorálom, egészen addig, amíg itt vagyunk. Érezze jól magát Carole-lal, őt egészen biztosan hamar befűzi. Sajnos, nem sajnos engem benézett. Úgyhogy mostantól nem fogok foglalkozni se vele, se senkivel. Hanem megpróbálom most már jól érezni magam. 

- Sam, milyen hamar felkeltél. – mosolygott rám apa az újságból.
- Az egy újság? – kérdeztem meg hitetlenkedve.
- Ez nem egy civilizációtól elzárt hely, itt is van postás. – rázta meg a fejét felnevetve.
- Meglepő. – mosolyogtam rá, majd a kávéfőzőből öntöttem magamnak. – Kimegyek egy kicsit.
- Rendben, de vegyél fel valamit, mert ilyenkor még hűvös van.
- Oké. – a szobámba visszamenve egy pulcsit kaptam magamra és kimentem a tegnapi grillparty helyszínére, ahol úgy gondoltam, hogy a kávém iszogatása közben megfogalmazódnak bennem a világmegváltáshoz szükséges gondolataim. Szinte már teljesen átadtam magam a gondolataimnak, amikor léptekre figyeltem fel. De nem foglalkozva vele, fejemre húztam a kapucnim és lábamat felhúztam a padra. Mire felnéztem Zack-kel találtam szembe magam, aki kicsit feljebb öltözve, gondolom kávéval a kezében ült le.
- Sajnálom a tegnapi estét. – szólalt meg végül hajába túrva. Mivel reggel elhatároztam, hogy nem foglalkozok vele, így sóhajtottam egyet és tovább kávézgattam gondolataimba merülve.
- Nem érdekel Carole. – mondta újra rám nézve.
- Fölösleges belekezdened bármiféle magyarázkodásba is, mert nem érdekelnek. – ráztam meg a fejem két szürcsölés között.
- Én nem magyarázkodni akarok, csak elmondani a tényeket.
- Azok se érdekelnek. – rázott ki a hideg a reggeli szeles időtől.
Hirtelen felállt a szembeni padról és leguggolt mellém.
- Én se érdekellek? – kérdezte szemtelen mosollyal az arcán.
- Eddig se, ezután se. – feleltem közönnyel az arcomon.
- Ez most fájt. – mondta, majd felállva elment. De a pad másik oldala megmoccant, szóval nem sikerült annyira megbántanom. – Kérlek, ne legyél már ilyen. – jött a lehető legközelebb hozzám.
- Örülj, hogy még hozzád szólok. – húztam a kezemre a pulcsi ujját. Lehet, hogy a rövidnadrág pulcsi duó kicsit lenge volt.
- Holnap csak a tiéd leszek, és elviszlek egy meglepetés helyre, ahol senki nem lesz. – nézett rám mosolyogva.
- Nem mintha érdekelne, de mit csinálsz ma? – kérdeztem, bár tudtam a választ, és ő is tudta, hogy tudom.
- Carole-ékkal kell mennem. – mosolyogott bűnbánóan.
- Tudod, az olyan fiúktól, mint Te szeretem távol tartani magam.
- Miért? Milyen vagyok? – mosolyogott, miközben a kapucnit levette a fejemről.
- Szeretsz szórakozni a lányokkal, olyan.
- Nem szórakozok senkivel sem. – bújt a nyakamhoz. Ahhoz képest, hogy reggel van, be kell valljam, hogy a kinézetén nem változtat, sőt az illatán sem.
- Értem, akkor biztos én vagyok a hülye. – hajoltam el tőle. – Érezd jól magad Carole-lal, ő biztos értékeli az ilyen fiúkat, mint Te.
- Haragszol rám? – nézett mélyen a szemembe, mire sóhajtottam egyet és inkább válasz nélkül hagytam a kérdését.
- Zack, már mindenhol kerestelek. Nemsokára indulunk. – az emlegetett szamár meg is érkezett.
- Neked is jó reggelt! – köszöntem neki, miközben Zack hátra fordult.
- Mindjárt megyek. – válaszolta kedvesen.
- Sam, jó reggelt. Kijózanodtál? – kérdezte, miközben helyet foglalt a szembeni padon.
- Ezt szerintem én kérdezhetném tőled. – vontam fel a szemöldököm.
- Ugyan már, csak vicc volt. – nevetett fel. – Jaj, úgy várom már, hogy elindulhassunk. Milyen szerencse, hogy pont itt vagy, Zack. – tette a vállára a haját.
Kezdtem magam kínosan érezni, tekintve, hogy rajtam a pizsamám volt, ő pedig éppen most szabadult ki valamelyik Gucci boltból. Ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy mit keresnek ők itt.
- Valóban nagyon szerencsésnek mondhatod magad. – válaszoltam mire Zack megrázta a fejét. – De én még szerencsésebbnek. – mosolyogtam rá gúnyosan, mire felnevetett, gondolom nem értette.
- Zack, fél óra múlva megyünk. – állt fel végül.
- Rendben. – a vonulása is hiánytalan. Kár, hogy nem forgatnak vele. Egy valóság showban a helye. – Az előző hozzászólásodat mire értetted? – kérdezte végül felém fordulva.
- Teljesen mindegy. – legyintettem egyet. – Sajnálom, hogy nem mehetek veletek, így nem láthatom, amikor felbukik a magas sarkújában. Most komolyan, ez hol érzi magát? – mutattam utána.
- Sam. – rázta meg rosszallóan a fejét.
- Mondjuk, a tegnapi felszerelését nehezen fogja felülmúlni. Most így visszagondolva elég viccesen nézett ki, amikor beléptünk talán még kellemetlenül is érezhette magát. – kuncogtam fel, mert tényleg vicces volt, csak akkor még nem tűnt fel.
- Most komolyan róla szeretnél beszélni? – kérdezte Zack felém fordulva. – Holnap akkor ne tervezz semmit. – kacsintott majd felállva otthagyott.
- Ennyi? – szóltam utána. Erre mosolyogva visszasétált.
- Mit szeretnél még? – hajolt le hozzám, mire mosolyogva fejet ráztam.
- Jó szórakozást.
- Köszönjük, meg lesz. – mosolygott szemtelenül.
- Nekünk is, Todd-dal. – mondta belemenve a játékba.
- Azt meghiszem. – adott egy puszit az arcomra. – Remélem, azért nem habarodsz bele teljesen. – kacsintott mosolyogva, mire oldalba böktem.
- Ki tudja? – feleltem kihívóan, amin felnevetett majd végleg otthagyott.
Majdnem sikerült az elhatározásom, majdnem. Túlzottan is… nem lehet figyelmen kívül hagyni. De 2 nap múlva kiderül, hogy mennyire is van ezeknek a dolgoknak tétje.